A máriaremetei kegytemplom szabadtéri oltárnál Kunszabó Zoltán állandó diakónus folytatott kötetlen beszélgetést Erdő Péter bíborossal. A főpásztor az izraeli és palesztin elnökök nagyon rövid időn belül létrejött vatikáni imatalálkozójáról beszélt azzal kapcsolatban, hogy a pünkösd a meglepetések ideje. A bíboros szerint az volt igazán egyedülálló e kezdeményezéssel kapcsolatban, hogy az Apostoli Szentszék államtitkárságán keresztül gyakorlatilag másfél nap alatt megszervezte, hogy a világegyház imája kísérje a találkozót. A technika erre másfél évtizeddel ezelőtt még biztos nem adott volna lehetőséget.
A pünkösdi egyházmegyei nap jeligéje: „Ahol az Úr lelke, ott a szabadság”. Ezzel kapcsolatban az esztergom-budapesti érsek elmondta: aki a szabadságot mint minden kötöttségtől való mentességet éli meg, az valójában magányos életet él, gyakorlatilag nem létezik. A szabadság valójában nem negatív, hanem pozitív értelmű: lehetőség, hogy értékeket hozzunk létre. A Szentlélek az, aki megvilágítja a dolgok értelmét és értékét, és rendeltetést ad a népeknek, közösségeknek, egyéneknek.

A főpásztor beszélt arról is, milyen feladatai vannak annak révén, hogy ő az idei, családokkal foglalkozó római szinódus főrelátora. A világegyházból beérkezett helyzetértékelésekből állítanak össze egy jelentést első körben a szinódusi titkárság stábjával. A másik jelentősebb feladata a főrelátornak az, hogy a vita utáni jelentést összeállítsa – ez kerül a Szentatya elé. A szinódus az új evangelizáció szemszögéből fogja vizsgálni a család mai helyzetét az Egyházban. A bíboros kiemelte a családok szerepét a hit hordozásában, hangsúlyozta, hogy a legtöbb plébánián működnek alulról szerveződött családközösségek. Ezek a közösségek nemcsak együtt imádkoznak, közösen tanulmányozzák a hitet, hanem gyakorlati problémáikat is megosztják egymással és teljes mindennapi életükben segítik egymást. Ráadásul sok plébánián már jegyes korukban odafigyelnek a leendő házaspárokra, hogy őket is bekapcsolják a közösségbe. Bár a sajtó szeretne drámai fordulatot a szinódustól, a beérkezett zsinati kérdőívek is azt tanúsítják, hogy a házasság értékelése szempontjából a világegyházban nincs forradalmi helyzet.
A bíboros arra a kérdésre, hogy jut-e mostanában ideje a pihenésre, azt válaszolta, hogy a nyár folyamán az egyházi törvénykönyv szövegével szeretne foglalkozni, hogy annak legaktuálisabb állapota magyarul is megjelenhessen a Szent István Társulat gondozásában. Rögtön hozzátette azonban, hogy ő ezt nem munkának éli meg.
A beszélgetést követően kezdetét vette a szentmise a szabadtéri oltárnál, melynek főcelebránsa Erdő Péter bíboros volt. A Szent Máté szerinti evangélium a nyolc boldogságról szólt (Mt 5,1-12). A főpásztor homíliájában kiemelte: a papság, a szerzetesség és az Egyház iránt elkötelezett világi életformák is – mindannyian a boldogságot keressük, és ezt akarjuk sugározni magunk körül a világban. Jézus erkölcsi tanítását éppen azért kell megtartanunk, hogy boldogok lehessünk. Minden embernek ez a célja és a hivatása, ezért alkotta Isten az embert.
Mi, emberek azonban a teljes boldogságot csak a mennyben, az Istennel közvetlenül találkozva tudjuk majd igazán elérni; de már itt, a földön is abba az irányba kell haladnunk – hangsúlyozta a bíboros.
Van a boldogságok között kettő – mutatott rá Erdő Péter –, amelyek párt alkotnak, szinte feltételezik, kiegészítik egymást. Az egyik az ember igaz volta, igazsága, a másik pedig az irgalmasság. „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert kielégítést nyernek” (Mt 5,6). „Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak” (Mt 5,7). Az igazságossággal, az igaz volttal szorosan összekapcsolódik az irgalmasság is. Irgalmasnak lenni azt jelenti, hogy adunk, jót teszünk, megbocsátunk akkor is, ha ezt valaki nem érdemli meg. Az irgalom néha ajándékozó szeretet – emelte ki a bíboros.
Ilyen ajándékozó szeretettel kell fordulnunk a jövő nemzedékek felé is: amit a gyermekekért, az utánunk jövő nemzedékért teszünk, azt nem a hála érdekében, nem a későbbi viszontszeretet biztosítása gyanánt tesszük, hanem azt az ajándékot adjuk tovább, amit mi is másoktól, végső soron magától az Istentől kaptunk – mondta Erdő Péter.
Isten végtelen irgalma mindazonáltal nem érzelgős engedékenység, és nem mondja jónak a rosszat; ám Ő sohasem fárad bele, hogy megbocsásson nekünk. A boldogságra törekvés küzdelem, de mellettünk áll a Szentlélek, aki a megújulást és az irgalmas szeretetet egyre könnyebbé teszi számunkra – zárta pünkösdhétfői homíliáját a főpásztor.
Fotó: Csapó-Török Viktória
Videó: Metanoia
Magyar Kurír
(asz-vn)
Kapcsolódó fotógaléria






