Beszélgetés a Szentatyával Bressanonéban (3)

A hatékony környezetvédelem titka: hinni a teremtésben

Napjaink egyik központi, mondhatni divatos témája a környezetvédelem és a klímaváltozás. Ugyanakkor megvan annak a veszélye, hogy bár azt a hívő emberek is nagyon fontosnak tartják, nem tudják azt összekapcsolni hitükkel, mintha a kereszténységnek nem volna mondanivalója e téren. Az egyházi Tanítóhivatal ezért egyre gyakrabban kezd reflektálni a kérdésre. Legutóbb, bressanonei nyaralása alkalmával XVI. Benedek az ottani papság kérdése nyomán fejtette ki ezzel kapcsolatos gondolatait.

A teremtés doktrínája az utóbbi időkben szinte eltűnt a teológiából, ami ma már észrevehető károkat okozott – szögezte le a pápa, kijelentve, hogy igen nagy fontosságot tulajdonít a teremtés és a megváltás elválaszthatatlanságának újbóli megértetésének. A Megváltó ugyanis egyben a Teremtő is, és ha elhanyagoljuk a Teremtő Isten bemutatását, az elvesz a Megváltó értékéből is. Hiszen ha Istennek nincs mondanivalója a teremtéssel kapcsolatban, akkor hogyan érintheti meg a mi életünket, akik pedig benne élünk a teremtett világban? Újból tudatosítani kell ezért, hogy Isten az a Teremtő Lélek, a kezdettől létező Logosz-Értelem, aki mindennek alkotója. Ennek felismerésével pedig természetszerűleg együtt jár, hogy a keresztény hit mindenképpen a teremtett világ iránti felelősséget is jelenti.

A Szentatya elutasítja azt a korábbi vádat, miszerint a Bibliában kapott isteni küldetés értelmében – „hajtsátok uralmatok alá a földet” – a keresztények állnak a természeti környezet kizsákmányolásának hátterében. Amíg ugyanis a földre Isten műveként tekintettek, addig a felette való uralom sem kizsákmányolását jelentette, hanem gondozását, adományainak fejlesztését. Vagyis az együttműködést a teremtő Istennel. Ennek jó példáját adják a monostorok, amelyek körül kisebb „édenkertek” születtek – utalt a Szentatya a középkori szerzetesek földművelési kultúrájára (ezt a gondolatot megtaláljuk már a Spe Salvi enciklikában is). Ez is bizonyítja a pápa szerint, hogy ahol Istennel élnek, helyesen értelmezik a Teremtő szavát, ott a teremtett világ megóvásán dolgoznak, nem pedig rombolásán.

A környezet vad kizsákmányolása ott kezdődik, amikor nem Istent látják meg a világban, hanem csak az anyagot, ahol az ember magát teszi meg végső döntési fórummá, ahol mindent csupán a saját tulajdonának tekint és saját maga számára akarja fogyasztani. A pazarlás is ott kezdődik, ahol az ember nem ismer el felsőbb hatalmat. Ahol nem számolnak az élet halál utáni dimenziójával, ott mindent ebben az életben akarnak minél teljesebben megszerezni és birtokolni.

Úgy vélem – fejtette ki a Szentatya – akkor lehet kidolgozni, megértetni és végrehajtani a pazarlás és a környezetrombolás elleni leghatékonyabb intézkedéseket, ha a világot Isten teremtményének tartjuk, ha az életet Isten ajándékának hisszük és meglátjuk magasabb dimenzióját, s az azzal járó felelősséget.

Minden eszközzel törekednünk kell tehát hitünket az embereknek bemutatni. Éppen a mai helyzet, amikor úgy érezzük, hogy a világ kisiklik a kezeink közül – mert magunk űzzük el – és a környezet gondjai aggasztanak bennünket, jó alkalmat jelent, hogy nyilvánosan beszéljünk hitünkről mint megoldást kínáló tényezőről.

Nem csupán arról van szó, hogy megfelelő eljárásokat kell kidolgozni a környezeti károk megelőzéséhez, vagy alternatív energiaforrásokat kell találni. Bár mindez fontos, nem lesz elég, ha nem változtatunk életmódot, akár lemondások árán. Aminek hátterében az a felismerés áll, hogy a teremtett világ legalább annyira a másoké, mint a mienk, akik könnyebben tudunk rendelkezni vele.
Ezért az a feladatunk, hogy világosan és határozottan nyilatkozzunk a közvélemény előtt. Ahhoz, hogy meghallgassanak minket, saját példánkkal, életstílusunkkal kell megmutatnunk, hogy olyan üzenetről beszélünk, amiben mi maguk hiszünk is, és ami szerint lehet is élni. Hogy életstílusunk tanúságtétel legyen, és hogy szavaink a hitet hihető eligazodási pontként jelenítsék meg a mai világban.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír

Kép: CPP