Más kérdés, hogy érez-e kellő erőt a szabaduláshoz, és tudna-e mit kezdeni egészségével. Egészségesnek csak a Krisztusra hangolódott embert nevezhetjük, nélküle menthetetlenül darabosak, súlyosabb esetben szétesettek leszünk. Csak az a kérdés, hogy ha már szétestünk, melyik darabban maradt ott az énünk.
Ma sok ember azért csinál annyi kárt, mert a teljes emberségét összetéveszti annak valamelyik részével, és azt abszolutizálja. Ebben az az érdekes, hogy végül is az életszentség útja is efféle, annyi különbséggel, hogy az embernek fel kell fedeznie, miben erős, és azt kell megélnie, eddig a szent és a diktátor között nincs különbség.
Ez csak akkor jön elő, hogy az ember mit kezd a gyengeségeivel, a selejtes oldalával. A diktátor tagadja ezek létét úgy állítja be, a szent viszont tud saját emberi érméje másik oldaláról is. Nem helyes, ha önmagunkat nyilvánítjuk egészségesnek, hagyjuk ezt meg Istennek, aki látja, hová tudunk fejlődni megváltott emberként.
Sánta János