A betegek világnapja az Istennel való találkozás ünnepe

Minden ember természetes igénye, hogy egészséges legyen — kezdte a homíliáját a kamilliánus szerzetes. — Az egészség teljessége utáni vágy, az Isten vágya bennünk. Meg kell tanulnunk más szemmel, más szívvel nézni az életre, az életünk tapasztalataiba be kell engednünk az Isten jóságát, irgalmát és az ő szeretetét.  Az Isten végtelen irgalma és szeretetének a logikája megtöri, elgyengíti az embert ahhoz, hogy nyitottá váljon az Isten felé, azért, hogy Ő be tudjon lépni az életünkbe.

Addig, amíg az ember egészséges, fiatal, bátor, szép és okos, amíg tejesít ebben a fogyasztói társadalomban, teljesítmény centrikus világban, addig jó a világnak, de utána már nincs rá szükség. Jézus ezt logikát akarja megváltoztatni, az ő életével, az ő édesanyjával, a szentek példájával. Sok szent van közöttünk, akit Isten megszólított, és betegsége, vagy akár egészsége, családi állapota által, és arra buzdítja, hogy Isten szeretetének a jele legyen a világban. A szentek között az első a Szűzanya, aki ki merte mondani az igent szent fiára.  A visszautasítottságában, megtörtségében, meg nem értettségben, Szent Fia elvesztésében azóta is együtt szenved az emberiséggel, együtt siratja az emberiség bűnét és fájdalmát, a mi szeretetlenségünket.

A lourdes-i csoda, a hit

P. György Alfréd szerzetes kiemelte, ezért van az, hogy a világegyház II. János Pál pápa elrendelésére a lourdes-i Szűzanya napján ünnepli a betegek világnapját.  Ezen a napon nem a betegséget ünnepeljük, hanem a beteg embernek az Istennel való találkozását. Nem az a Lourdes-i csoda, hogy az ágyban fekvő, vagy a tolókocsis betegek a Szűzanya közbenjárására az Oltáriszentség jelenlétében meggyógyulnak, sokkal inkább az, hogy a zarándok betegek bár fizikailag nem gyógyulnak meg, mégis visszanyerik a hitet, a reményt, a bizakodást. Ezt nevezzük lelki gyógyulásnak, lelki erőnek. Mária, a betegek gyógyítója elsősorban a Szent Fiában való hitet szeretné megerősítni bennünk.

Merjetek nagyot kérni a Szűzanyától!

Csíkszentdomonkosról származó szerzetes személyes élményeit osztotta meg a hívekkel, amikor gyermekkorában betegsége miatt nem tudott járni, és vágyott a lourdes-i Szűzanyához, hogy meggyógyuljon. Akkor 10 évesen azt ígérte a Szűzanyának, ha meggyógyul, a papi hivatást választja. Később egészségi állapota valamelyest javult, de nem gyógyult meg teljesen, ennek ellenére pap lett belőle. A szerzetes elmondta, fizikailag, külsőleg nem gyógyult meg, de a Szűzanya beváltotta az ígéretét lelkileg erősödött. Ezt a bizalmat kellene megtanulnunk a Szűzanyától — emelte ki Frédi atya. — Merjetek kérni a Szűzanyától valami szépet, valami nagyot, a Szűzanya senkit nem hagy cserben.

Isten nem dicsőségben, a karrierben akar az emberrel találkozni, hanem a kudarcai legmélyén megérinteni, hogy másokat ő is megérinthessen.
Az evangéliumban, amikor Jézus megérinti a leprást, szíve mélyéig megindul, szó szerint Jézus irgalomra indul, az anya méhéig megindul az Isten az ember szenvedése láttán (Irgalom: (rachamim) könyörület, megszánás, szeretet, anyaméh). Isten irgalma itt azt jelenti, összeszorul az Isten szíve látva az embert szenvedni. Hagyja magát megérinteni a betegség által és ezáltal önmaga is kitaszítottá válik, a beteg kitaszítottságában, a magányában, az el nem fogadott betegségben — fejezte be gondolatait a szerzetes.

A szentmise végén P. György Alfréd szerzetes találkozott a helyi kamilliánus család tagjaival, bemutatta Szent Kamill szellemében működő szerzetesrendet, annak feladatait, majd bátorította a jelenlévőket, hogy figyeljenek oda a környezetükben élő beteg testvéreikre, ismerjék fel bennük a szenvedő Krisztust és imádkozzanak velük.

Kovács Ágnes/Magyar Kurír