Betegségeinket hordozta, szenvedéseinket viselte

A szentmiseáldozatot Márfi Gyula érsek mutatta be. Szentbeszédében a betegségeinket hordozó és szenvedéseinket viselő, a világ bűneit magára vevő és az emberiség megváltásáért életét adó Krisztus szenvedéstörténetét idézte fel. A testi és lelki szenvedés végigkísérte Jézus életét születésétől kereszthaláláig – emelte ki a főpásztor. Utalt Jézus születésének körülményeire a barlangistállóban; tanító útjának számos állomására, amikor azt kellett tapasztalnia, hogy sokan ellenségesen viszonyulnak örömhíréhez, nem értik meg szavait és elfordulnak tőle; keresztútjára, megfeszítésének kegyetlenségére s a magára  hagyatottság érzésére.

Krisztus betegségeinket hordozta, szenvedéseinket viselte, s megváltó műve által nála van bűneinktől, szenvedéseinktől való szabadulásunk – hangsúlyozta beszédében Márfi Gyula érsek.

A szentáldozat után a református és evangélikus felekezet pásztorai imádkoztak a betegek gyógyulásáért Krisztushoz:

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” – Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke Pál apostol Filippibeliekhez írott levele alapján hirdette Isten Igéjét, amely minden élethelyzetben reményt, menedéket adhat.

Isó Zoltán veszprémi evangélikus lelkész Ézsaiás próféta könyvéből idézett: „Ez az én szolgám…(aki) a megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el...” Testi és lelki betegségek özönében Isten nélkül értelmetlen az életünk és haszontalan – emelte ki az evangélikus lelkész; majd hozzátette: Ő az, aki élővé, újjá teremthet minket, aki örökké tartó gyógyulást adhat az embernek. 

Toldi Éva/Magyar Kurír