Betheszda – 2007. március 24.

Hiába mozog azonban a víz, ha nincs, aki a mozgásképtelen beteget odavinné, aki maga is rááldozná mozgását erre a betegre. Jézus viszont rögtön meggyógyítja őt, de azzal bocsátja útjára, hogy ne vétkezzen, nehogy nagyobb baja essen.

A bűn tehát még nagyobb bénaságot okoz. Pedig azt mondja a szentírási részlet, hogy a beteg már harmincnyolc éve szenvedett. Ez a szám közel van a negyvenes számhoz, amely szent szám, így arra utal, hogy a beteg már szinte gyógyíthatatlannak számított.

Ma a mozgó ember az ideál, minden reklám azt hirdeti, hogy aktív életet éljünk. Csak könnyen elfelejtjük, hogy a mozgás és az aktivitás nem esik egybe. A bűnös életvitel rengeteg mozgást, sőt nem ritkán kapkodó helyváltoztatást igényel, de az ilyen ember mégis béna. Lehet, hogy mozog, de nem aktív. Önmagába zárkózott, nincs embere, mert mindenkit elutasított maga körül. Elhitte; elég kell, hogy legyen önmagának. Önmagát valósítja meg, nem mást. Jézus és az őt követők attól nagyok, hogy a maguk mozgását arra áldozzák, hogy másokat is mozgásképessé tegyenek.

Sánta János