Betlehemi lángot osztottak a Cserealján

Kitekintő – 2005. december 14., szerda | 18:42

Ég a gyertya, ég, el ne aludjék, aki lángot akar látni... hangzik a gyerekdalocska, amit ilyenkor, a várakozás időszakában szoktunk énekelgetni gyerekeinkkel az adventi koszorú körül.

A dalocska csak azért kívánkozik ide, mert ez duruzsolt a fülemben, amíg a marosvásárhelyi cserealji református templom fele igyekeztem, ahol rendhagyó módon hétfô este is megkondult a harang. Híveket hívogatni. Reformátusokat, katolikusokat vagy más vallásúakat, akik betlehemi lángot akartak látni és gyújtani.

Lángként, látványként semmi különös nem volt ebben. Azonban a láng üzenete, mely Jézus születési helyéről, több ezer kilométerről repülővel, gépkocsival, vonaton érkezett Marosvásárhelyre, ennél sokkal többet jelentett az egybegyűlteknek. Azoknak, akik a szentestén a karácsonyfán ezzel a lánggal szeretnének gyertyát gyújtani.

A gyertyalángok különleges varázsa töltötte meg a templomot, lelki csendet és valami megfogalmazhatatlan melegséget árasztottak. Nem csoda, hiszen az örömüzenetre, a szeretet iránti igényre a huszonegyedik század elején nagyobb szükség van, mint bármikor.

A szószékről Czikó László katolikus és Mészáros Lehel református lelkészek arról beszéltek, hogy nem a külsőségekre kell törekedni, hanem a „benti" melegre kell odafigyelni. A betlehemi láng megkülönböztetés nélkül világít jónak és rossznak, fényével nem a hibáinkat, hanem a bennünk lévô alázatot, szeretetet kell láttassa embertársainkkal.

Az ökumenikus istentiszteletet után a Gál Ábel vezette 30-as számú Teleki Sámuel cserkészcsapat tagjai osztották a lángot, amelyért mécsessel, viharlámpásal, gyertyával érkező hívek sorakoztak. Aki az elkövetkezőkben szeretne betlehemi lángot „vinni", a cserealji református egyház örökmécseséről szerdán és hétfőn 17 és 19 óra között teheti meg.

mezey(Népújság)/MK