Bezárult a Prohászka Ottokár-emlékév

Ünnepi szentmise keretében Spányi Antal megyéspüspök zárta be az emlékévet a nagy püspökelőd emlékére épített Prohászka-templomban. A főpásztor homíliájában kiemelte: „Egy esztendővel ezelőtt, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jelenlétében Erdő Péter bíboros, prímás érsek nyitotta meg az emlékévet, amelyet sok esemény, rendezvény, több zarándokút, tudományos tanácskozás – Rómától Budapesten át Székesfehérvárig – és egy nagysikerű kiállítás követett. A most megjelenő gazdag tartalmú könyv is jelzi, hogy jelentős volt ez a jubileumi emlékév, amelyet Prohászka püspök kinevezésének 100. évfordulójára hirdettem meg.”

Beszédében elmondta: mindamellett, hogy újra felfedezhettük a nagy püspök kimeríthetetlenül gazdag életművét, felerősödtek az ellene szóló támadások is. „Így van fényképe méltatlan és igaztalan felirattal kiállítva a holokauszt múzeumban a mai napig.”

Prohászka egyszerű és igaz ember volt, az Isten embere, akit szenvedélyesen érdekeltek Isten titkai. „Isten szeretete sürgette állandó cselekvésre, mindenki iránt nyitott volt, és mindenkihez szeretettel fordult. Az egyházat mélységesen szerető, a társadalom jobbításáért elkötelezett emberként, bátran kiállt eszméi mellett. Felismerte és vállalta a katolikusok társadalmi felelősségét. Valóban Magyarország apostola és tanítója volt” – mondta püspök-elődjéről Spányi püspök.

„Köszönjük, hogy Isten Õt nekünk adta, szellemének, lelkének gazdagsága a miénk lehet. Adja az Úr, hogy mielőbb őt is a magyar szentek és boldogok népes táborában köszönthessük!” – fejezte be homíliáját.

A szentmisét követő konferencián Pápai Lajos győri megyéspüspök „A Napba öltözött ember – Prohászka Ottokár” címmel tartott előadást. „Személyében csodálatos egységbe olvadt a tudós, a jövőbe látó, lényeget észrevevő gondolkodó, az író és költő, a szociális reformer, a misztikus, a szent” – foglalta össze a győri püspök a Prohászka-életművet. Mint fogalmazott: II. János Pál is azt mondta róla, hogy lánglelkű zseni volt. Pápai Lajos kiemelten beszélt arról, hogy Prohászka „nagyon lényeges dolognak tartotta azt, hogy az Egyház a maga tanításával beilleszkedjen a kor kultúrájába, műveltségébe, tudományába”.

Prohászka boldoggáavatásával kapcsolatban két lényeges problémát emelt ki az előadó: az egyik, hogy Prohászka sokat írt. „Műveinek fordítása egy világnyelvre nem problémamentes […]. „Annak ismeretéhez, megítéléséhez mélyrehatóan ismerni kell a XIX. század végének, a XX. század elejének minden szellemi mozgását, Európában és hazánkban is. Írásainak egy része nem kiadásra szánt naplójegyzet, ezekben mégis nyomon követhetjük gondolkodását, fejlődését, problémáit.” A győri püspök másik problémaként Prohászka valós vagy vélt antiszemitizmusáról beszélt. „Legfőbb tény, hogy Prohászka 1927-ben halt meg, amikor az antiszemitizmusnak a hitleri holokausztba tetőződő folyamatáról még nem lehetett tudni. Sok megjegyzését – főleg a nem nyilvánosságnak szánt naplójában – nyilván másként fogalmazta volna meg 1945 után. S ha valaki beleolvas a kortárs szocialista, kommunista vagy polgári radikális újságok egyházzal kapcsolatos cikkeibe, akkor megjegyzéseit még nagyon is visszafogottnak fogja értékelni.”

Spányi Antal visszatekintést adott a Prohászka-emlékévre és köszönetet mondott munkatársainak, különösen Mózessy Gergely püspöki levéltárosnak az emlékév színvonalas rendezvényeiért.

Végül Gergely Jenő professzor, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA doktora mutatta be az érdeklődőknek a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár és a Szent István Társulat közös kiadásában megjelent a „Prohászka Ottokár – Püspök az emberért” című tanulmánykötetet, amely tartalmazza az emlékévben megrendezett tudományos konferenciákon elhangzott előadások szerkesztett változatát. Mint fogalmazott: „A kötet teljesíti funkcióját, megjelenése méltóan zárja le a Prohászka-emlékévet. Különlegessége, hogy sikerült kilépni az egyházi keretekből és a klerikális előadók mellett kezdő szakemberek és tudományos munkásságuk révén nemzetközileg is elismert világiak is publikálhattak benne. A szakmai szempontok így teljességgel érvényesülhetnek benne. Prohászka Ottokár jelentősége össznemzeti, nélküle a kor, amelyben élt, nem érthető meg, a róla szóló írások ezért nem kerülhetők meg, ahogy ez a kötet sem. A könyv nemcsak tartalmában, de küllemében is színvonalas, ajánlom minden érdeklődőnek.”

Székesfehérvári Egyházmegye/Magyar Kurír

Képek: Berta Gábor (www.szfvar.katolikus.hu)