A Biblia és Európa jövője – Martini bíboros cikke a Jesus című folyóiratban

Vatikán: A „Jesus” c. olasz katolikus folyóirat legutóbbi száma érdekes cikket közöl Carlo Maria Martini bíborostól, Milánó volt érsekétől, „A Biblia, mint Európa jövőjének könyve” címmel. A neves Biblia-kutató bíboros, miután életkora miatt megvált a milánói érseki széktől, Jeruzsálembe vonult vissza, hogy az imádságnak és a Biblia-kutatásnak szentelje hátralévő éveit. A 2001-ben megrendezett püspöki szinóduson, amely az európai egyház helyzetével foglalkozott, Martini bíboros felszólalásában azt hangoztatta, hogy a Biblia jövőnk könyve. Most, amikor tíz újabb ország csatlakozott az Európai Unióhoz, megjelent a láthatáron egy bizonyos euro-optimizmus, az utóbbi évek pesszimizmusa után. Ebből az alkalomból a pápa ismételten hangsúlyozta, hogy Európának újra meg kell találnia keresztény gyökereit, ha valóban szembe akar nézni jövőjével. Martini bíboros idéz néhány szakaszt a pápa újabb megnyilatkozásaiból Európa keresztény gyökereiről, majd hangsúlyozza: a keresztény gyökerek és értékek kiváltságos módon kifejezést kapnak a Szentírás könyveiben. A Biblia tehát az európai gyökerek könyve, és Európa jövőjének is könyve lesz. Martini bíboros, mielőtt tételét kifejtené, néhány előzetes megjegyzést tesz, megemlítve néhány aktualitást : a tíz új ország belépése az Európai Unióba, a nemzetközi terrorizmus fokozódása, Izrael földjének helyzete. A bizonytalan nemzetközi helyzet közepette három kérdés merül fel. Vajon az Egyház, a kereszténység képes-e még hatni a mai emberre, nevezetesen a születő új Európa társadalmára? Sikerül-e együtt élnünk Európában és az egész világon mint különbözőknek, anélkül, hogy egymást kölcsönösen lerombolnánk? Már az is kis siker lenne, ha tolerálnánk egymást, de ez még nem elég. Prozelitizmus nélkül kölcsönösen tisztelnünk kell egymás értékeit és egymás számára kölcsönösen a hitelesség és az igazságkeresés kovászává kell lennünk, a megértés és a szívélyes barátság szellemében. Vajon sikerül-e felülmúlnunk a zsákutcák akadályait és a konfliktusokat, amelyek a média, a politika, a nemzetközi tőke nagy képviselői között egyre szaporodnak? Önmagában elégtelen a statikus igazságosság, a föld szegényeinek megsegítése. Planetáris távlatokban kell együttműködnünk, hogy előmozdítsuk a világméretű közjó érdekeit, túllépve a magánszemélyek és egyes csoportok szűkös érdekeit. Martini bíboros nem szándékozik választ adni e kérdésekre, csupán meg akarta jelölni reflexiói hátterét, tehát azokat a szempontokat, amelyek ismeretében a Biblia mint Európa jövője témát kifejti. Mindenekelőtt emlékeztet egy tagadhatatlan történelmi tényre: a Biblia nem csupán olyan könyv, amely rögzíti a zsidó nép hagyományait és a kereszténység kezdeteit, hanem az egész európai történelem könyve, amint ezt elismerték nagy európai szellemek : Goethe, Kant, Nietzsche, Petrarca, Claudel, Chagall. A Szentírás nélkül lehetetlen megérteni a közép- és újkori európai művészetet. A Biblia tehát Európa múltjának könyve, de egyben jelenünk könyve is. Martini bíboros itt emlékeztet arra, hogy jó két évtized során mint milánói érsek számtalanszor ismételte: a II. Vatikáni zsinat szerint a keresztény népnek ismernie kell a Bibliát, e könyvnek kell inspirálni imáját és életét. A „Dei verbum” kezdetű konstitúció 25. pontját gyakran idézte: „A szent zsinat erőteljesen és hangsúlyosan buzdít minden hívőt, hogy sajátítsák el Jézus Krisztus fenséges ismeretét, a Szentírás gyakori olvasása által, emlékezzenek arra, hogy a Szentírás olvasását kísérnie kell az imádságnak, hogy kialakuljon a párbeszéd Isten és az ember között.” Ezt a zsinati buzdítást II. János Pál is átvette “Novo millennio ineunte” kezdetű levelében. Martini bíboros tapasztalata szerint a Szentírás ilyen imádságos olvasásából sokan, még nem gyakorló hívők is fényt és erőt merítettek mindennapi életük nehézségei közepette. Ám a Biblia nemcsak Európa múltjának és jelenének, hanem jövőjének a könyve. Főleg Európa jövőjének könyve, mert egyre inkább felismerjük benne gyökereinket és erőt meríthetünk belőle, hogy együtt haladjunk előre, mint nagy európai nép. Csakugyan, a korábban jelzett problémákkal szemben egyre inkább szükség lesz arra, hogy Európában legyenek férfiak és nők, akik tanúságot tesznek az ingyenességről, az önajándékozásról, az érdek nélküli szolgálatról, a közjó önzetlen kereséséről, mert ezekre az alapokra épülhet az igazságos társadalom, amely lehetővé teszi a kapcsolatokat. Ez a társadalom legyőzi az ellenségeskedést, jóval győzi le a rosszat, mindennap keresi a béke építését. Ez a béke törékeny lesz ugyan, de ez az egyedül lehetséges béke ebben a világban társadalmi és politikai síkon. Ha már Európa maga mögött hagyta a százados háborúkat, melyek során megismerte a romboló erőket, a haszontalan és abszolút erőszakot, majd képes lesz, képesnek kell lennie arra, hogy más földrészek számára is a béke előmozdítója és biztosítéka legyen. Más szóval: egyre inkább szükség lesz arra, hogy kimondják az erős és őszinte igazságot az emberről, életéről és végső rendeltetéséről a Bibliából kiindulva, amely Isten igazságát rögzíti. A Biblia nem az égből leszállt könyv, hanem olyan írás, amelyben mindenki megtalálhatja önmagát, segítséget a szenvedés és az öröm minden helyzetében. Ezért szól a jövő nemzedékekhez is. Még konkrétabban miért lehet a Biblia Európa jövőjének könyve? Martini bíboros három szempontot jelöl meg: az ökumenizmus, a keresztény egyházak egysége és együttműködése létkérdés Európa jövője szempontjából. Márpedig az egység útján a Szentírás nyújtja a közös alapot, hogy megtaláljuk azokat az értékeket, amelyek egyesítik a keresztény egyházakat. Európa jövője szempontjából fontos még a keresztény egyházak és a zsidó nép kapcsolata, illetve Izrael különleges szerepe az üdvtörténetben, amely minden nemzetet érint. Európában történt a zsidó nép rettenetes üldözése, a Holokauszt borzalma. A jövő Európáját a zsidó néppel való egyre elmélyültebb barátságnak kell jellemeznie. A judaizmussal folytatott párbeszéd tehát alapvető fontosságú az európai keresztény egyházak számára. A zsidók és a palesztinok közötti jelenlegi konfliktust csak úgy lehet felülmúlni, ha minden nagy nemzet, különösen az Európai Unió országai vállalják felelősségüket. De ehhez Európának újra meg kell találni a bibliai gyökereit, amelyek elolthatatlanul a zsidó néphez kapcsolják. Minthogy Martini bíboros egy idő óta Jeruzsálemben él kiemeli e szent város szerepét Európa jövője szempontjából. Európának támogatnia kell Jeruzsálem jelenlegi problémáinak megoldását, mindazokat a gesztusokat, amelyek a béke irányába mutatnak. Ezért szükséges a vallásközi párbeszéd bátor újrakezdése és az iszlámmal való testvéri kapcsolat felvétele. Tudatában kell lennünk az európai és az arab kultúra közötti különbségnek, de nem azért, hogy bezárkózzunk egy európai erődítménybe, hanem, hogy megnyíljunk az őszinte párbeszédre és támogassuk az iszlámon belüli békét egyengető párbeszéd-erőket is. Az európai egyháznak tehát a Bibliával a kezében kell belépnie az új ezredévbe – hangsúlyozza cikke végén Martini bíboros. VR/MK