Biblianap a Szatmári Egyházmegyében

A Szentírás szövege sokkal többet tud üzenni annál, mint ahogyan felületes olvasással feltételeznénk – mutattak rá a szombaton reggel tíz órától, a Szentlélek-egyházközösség altemplomában tartott biblianap résztvevői.

Az erdélyi Katolikus Magyar Bibliatársulat és a Szatmári Római Katolikus Püspökség Világiak Irodája által szervezett program az egyházmegye számos pontjáról hívta egybe a híveket. Interaktív, játékos ráhangolódás és a téma megközelítése után a törvény és irgalom sokszor ellentétben megmutatkozó kettősségét vizsgálták, majd a nap alapjául szolgáló bibliai rész elolvasása után (Lk 7,36–50) előbb a történet helyszínébe és konkrét szereplőibe helyezkedtek bele. Csoportok alakultak, amelyek a bűnös asszony, a hidegen viszonyuló farizeus, a megbocsátó Jézus érzéseit magukra öltve keresték az életükre alkalmazható üzeneteket, életük kapcsolódási pontjait.

Éles kérdések, mély vallomások jöttek felszínre a szűkebb csoportokban: „Kiállok a gyengébbek mellett, megvédem őket? Nekem nem könnyű a többiekkel ellenkeznem, nem szeretek szembeszállni, még ha engem bántanak is. De még nehezebb az, amikor látom, hogy valakit igazságtalanul bántanak, de nem tudom, nem merem megvédeni. Ilyenkor imádkozom érte…” – mondta egy, a megbocsátó, a bűnöst védelmébe fogadó Jézus szerepében gondolkodó résztvevő. „Miért van az, hogy a bűnöst a tettei miatt kizárjuk a közösségből ahelyett, hogy segítenénk őt a bűnbánatra, megtisztulásra? A bűnös ember mellé nem merünk odaállni, mert félünk, hogy azzal azt a látszatot keltjük, miszerint a bűnét is elfogadjuk. Irgalmasnak kellene lennünk az emberrel szemben, úgy hogy nem a bűnével azonosítjuk őt” – vallotta egy másik résztvevő.

„Az a gond, hogy mi nem vagyunk elfogadók, mi nem tudunk úgy élni az irgalommal, ahogyan Jézus. A megbocsátásunk nem teljes, a szeretetünk is sokszor öncélú, visszamutató. Talán az emberi viszonyok is változtak az időben, lassan bezárkóztunk? Ha nyitott szívvel, alázattal viszonyulnánk az emberekhez, a történésekhez, boldogabbak, felszabadultabbak lennénk” – nyilatkozott meg egy a bűnös asszony szerepébe helyezkedő résztvevő. „Mennyire igazságtalan, hogy a bűnössel szemben hajlamosak vagyunk törvény szerint ítélni, de önmagunk hibájával szemben irgalmat kérünk” – tette hozzá egy, a játékban a farizeust képviselő férfi.

Miközben beszélgettek, ízlelgették a helyzeteket, szerepeket, egyre élőbbé, valóságosabbá vált a szöveg, amely az első olvasathoz képest gazdagabb, megszólítóbb, személyesebb élményt nyújtott.

A biblianap is bizonyította, hogy a Szentírás nemcsak egy bizonyos korban és  kornak íródott. Bár ma már nincsenek a szó szoros értelmében vett farizeusok a farizeusi hozzáállást azonban ismerjük, a bűn fogalma mindenki számára közeli, az alázat, a megbocsátás, az irgalom pedig a keresztény ember mindenkori jellemzője kell, hogy legyen. Az evangélium szövegei érzelmeket hoznak felszínre, gondolatokkal szolgálnak, válaszokat adnak, csak élni kell velük. A rendezvény gyakorlati, a plébániai bibliacsoportok működését érintő kérdések megbeszélésével ért véget. Megvalósulását a Bethlen Gábor Alap segítette.

Szatmári Római Katolikus Egyházmegye/Magyar Kurír