Bíró László püspök augusztusi levele a családokhoz

Budapest Bíró László püspök, az MKPK családreferens püspöke, a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke levelet intézett a magyar családokhoz, Hívom a családokat címmel. A levél megszólítottjai a házas- és családcsoportok a plébániákon, egyesületekben, mozgalmakban és „mindenütt”. A levél a keresztény családoknak e világban betöltött szerepével foglalkozik, szempontokat ad a helyes nemzeti önértékeléshez, és más népek tiszteletéhez. Arra kéri a családokat, hogy augusztusban, Nagyboldogasszony és Szent István király ünnepének hónapjában e kérdésekről gondolkozzanak és beszélgessenek.
„ Nagyboldogasszony és Szent István király ünnepe alkalmat ad arra, hogy a családban, közösségünkben tudatosítsuk magyar és keresztény gyökereinket.” – fogalmaz Bíró püspök.
Kéri a családokat, hogy előítéletmentesen közeledjenek más nemzetekhez, a világot gyengeségeivel és értékeivel, sőt kihívásaival együtt fogadják el, ne botránkozzanak és meneküljenek, ne váljanak közömbössé, ne zárkózzanak magukba, hiszen polgárai ennek a világnak is.
„Szent Istvánkor ünnepeljük magyarságunkat, múltunkat, s fohászkodunk országunk jövőjéért. Kell, hogy az ünnep kihasson hétköznapjainkra is”. Augusztust nemzetünk valamikor Boldogasszony havának nevezte – áll a levélben – , ezzel is kifejezve tiszteletüket Égi Édesanyánk iránt. A magyarság Szent István óta Boldogasszonyunk közbenjárásába helyezte reményét, s családjaink az első magyar szent család, Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre példájából merített reményt. Ma az egységesülő Európa részeként "a földrészt jellemző bonyolult adatok elemzése mutatja, hogy Kelet- és Nyugat-Európában egyaránt egyre erősebb az igény a reményre, ami értelmet adhat az életnek, a történelemnek és a közös cselekvésnek". Az egységesülés azonban, így Európa egységesülése sem megy szeretet nélkül. Ma a testvériség eszméje helyett sokszor az erőszak, a manipuláció, az érdekek lobbija veszi át a főszerepet. Csak a testvériség képes a nemzeteket kölcsönösen mozgósítani egymás érdekében.
Ismerjük meg és becsüljük meg saját értékeinket, szeressük a magyar tájat és hagyományt. Ne tagadjuk el hibáinkat sem, és óvakodjunk a túlzott nemzeti öntudattól, hiszen legtöbbünknek osztrák, német, cseh, szlovák, román, horvát, szerb, zsidó ősei is vannak – kéri a püspök. „A magyar talajban gyökeret ereszteni szándékozó idegen éppen akkor lett magyarrá, ha befogadták, és értékeit méltányolták. Mennyi értéket kaptunk ajándékba a velünk együtt élő nemzetektől!” – fogalmaz a levél.
Bíró László felhívja a figyelmet arra is, hogy ami különbözik az általunk megszokottól, az nem feltétlenül gyengébb, alábbvaló. „Ne rangsoroljunk, nem azért első nekünk a magyar, mert a többi alábbvaló, hanem mert nekünk ez a gyökerünk. Gyökérzet nélkül, noha láthatatlan, nincsen a fának lombkoronája. Ne essünk abba a hibába sem, hogy ami különbözik az általunk megszokottól, azt gyengébbnek, alábbvalónak tartjuk. A nemzeti büszkeség és a mások elismerése között feszülő ellentmondást a megélt kereszténységben gyökerező testvériség által oldhatjuk fel” – állítja az MKPK családreferens püspöke, aki arra kéri a családokat: Közösségeikben, baráti köreikben beszéljék meg, mit jelent nekik magyarnak lenni? Vannak-e őseik között más nemzetből származók? Milyen értékes szokásokat, tárgyi emlékeket őriznek tőlük? Hogyan törekednek arra, hogy lakásuk, házuk tükrözze, hogy az egy magyar család otthona? Ismerik-e a magyar kultúra, művészet, tudomány és sport nagyjait? Vannak-e olyan barátaik, ismerőseik, akiktől sok értéket kaptak, holott nem magyarok? A család imádságaiban megjelenik-e Boldogasszony és a magyar szentek? Hol a határ nyitottság és saját hagyományaink elutasítása között? „Beszélgessetek, gondolkozzatok, és legyetek a nyitott magyar kereszténység jelévé!” – kéri levelében a püspök. (A levél teljes szövege megtalálható a Virtuális Plébánia weboldalán www.plebania.net címen. MK