Bíró László püspök levele az Európai Parlament magyar képviselőihez

Az Európai Parlament magyar képviselőinek

Tisztelt Képviselő Asszony/Úr!

Áttanulmányozva a Tizenöt évvel a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia után c. dokumentumot (edoc 11992, 2009.08.05, előterjesztő Ms. McCafferty) arra a meggyőződésre jutottam, hogy annak számos megállapítása megalapozatlan és téves, javaslatai pedig teljességgel elfogadhatatlanok.

A dokumentum magáévá teszi azt a neomalthusianus nézetet, amely szerint az emberi termékenység és a népességszám növekedése fenyegeti az emberek egészségét, a szociális és gazdasági fejlődést, a szegénység az éhes szájak számának csökkentése által küzdhető le, (33-37§).

A dokumentum buzdítja a nem-kormányzati szerveket, hogy anyagilag is támogassák a születés szabályzás tervezését (54 §), segítsék elő az abortusz gyakorlatát és annak korlátlan legalizálását. Kívánatosnak tartja, hogy az államok törvényei garantálják a „reproduktív jogokat”, a „biztonságos abortuszhoz”, a „sürgősségi fogamzásgátláshoz” való jogot, ezzel segítve elő a családtervezést (26 §), a népesség-szám növekedésének szabályzását, mindezt közpénzekből (pl. 20 §). Mindeközben figyelmen kívül hagyja a tagországok saját jogi szabályzását, (16 §), és ki kívánja zárni a szülőket a gyermekek szexuális neveléséből, arra tanítva az ifjúságot, hogy bármiféle szexuális kapcsolat megengedhető.

A „szexuális és reproduktív jogok” kifejezés félrevezető, ugyanis ilyen jogokat az európai államok jogrendszere nem ismer, bevezetésük – lévén erkölcsi kérdésekről szó, - az egyes országok törvényhozásának hatáskörébe tartozik. A dokumentumban felmerül a „nemiséghez való jog” (right to sex) kifejezés is, nem világos azonban, hogy az előterjesztő miféle emberi cselekedetet akar ezzel jogilag védeni.

Nagyon sajnálatos, hogy a dokumentum nem vesz tudomást arról tudományosan igazolt tényről, hogy az abortusz, a fogamzásgátlás, a sterilizáció megakadályozva a szervezet természetes működését, károsodáshoz vezet, és genetikai ártalmakkal jár. A népesség védelmében a rehabilitáció, a konfliktus- és krízishelyzetbe került, gyermeket váró nőkről – és gyermekeikről - való gondoskodás intézményeinek fejlesztése lenne szükséges, az „abortuszhoz való jog” helyett pedig olyan intézkedések meghozatala, amelyek a nőket gyermek melletti döntésre bátorítják.

Az un. „abortuszhoz való jog” ellentétben áll az Emberi Jogok Általános Nyilatkozatának 3. §-ával, amely kimondja, hogy minden ember alapvető joga az élethez való jog születése előtt és után. Az emberi méltóságnak megkerülhetetlen sarokköve az élethez való jog, ez pedig megilleti a meg nem születettet is.

A dokumentum nem szolgálja az ember, különösen nem a gyermekek javát. A népesedés kérdése azonban nem közelíthető meg a gazdaság, különösen nem az egyén gazdagságának fejlesztése felől, mert az ember közösségi lény, tehát a közösség, a társadalom javának szolgálata elsőrendű fontosságú. Sürgetjük azoknak a jogi keretfeltételeknek az európai szintű megteremtését, amelyek a társadalom jövőjét jelentő gyermekek javát szolgáló intézkedések meghozatalát segítik elő.

Mindezeket figyelembe véve kérem, határozottan utasítsa el a 11992 sz. dokumentumot és a benne foglalt Határozattervezetet, minden lehetséges eszközzel akadályozza meg a Határozattervezetet jogerőre emelkedését.

Tisztelettel


Bíró László püspök,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke,
a MKPK családreferense