Bíró László püspök szentbeszéde Kassán

Excellenciás Érsek Úr, Nuncius Úr, Paptestvérek, Kedves Hívek!

Boldog Salkaházi Sára testvérre emlékezünk szülővárosában, a számára annyira kedves és fontos Kassán. Ebben a városban látta meg a napvilágot 1899. május 11-én. Szülei, mert a legjobb nevelést akarták biztosítani tehetséges gyermekük számára, a Kassai Orsolyitákhoz adták iskolába. Salkaházi Sára rajongva szereti Rákóczit, a bujdosó fejedelmet, akinek hamvai száz esztendő óta abban a Székesegyházban nyugszanak, amelyet annak a Szent Erzsébetnek szenteltek, akinek idén ünnepeljük születése nyolcadik centenáriumát. Boldog Salkaházi Sára még az iskolapadban ül, amikor megírja első cikkeit, amelyeket a legszínvonalasabb kassai lapban, az „Esti Újság”-ban közöl. A olvasók közül senki sem sejti, hogy írójuk egy húszon inneni fiatal lány.

Mint tanítónő, könyvkötő tanonc, majd könyvkötő segéd, ebben a városban szembesül a szociális problémákkal, keresi a mélyebb összefüggéseket, a szegénység, az elmaradottság igazi gyökereit, itt válik érzékennyé a szociális problémák iránt. Ebben a városban ismerkedik meg a Szociális Testvérek munkájával.

Kassa Boldog Sára testvér életében a szenvedélyes keresés városa. Honnan származik ez a szenvedélyesség? Talán az „aranyos mamácskától”, ahogy édesanyját nevezi, aki férje korai halála után egyedül vitte a Schalkház Szállodát és egyedül tartotta el jövedelméből gyermekeit. Tény, hogy amikor már Budapesten él, Sára testvér „berzenkedő kassai öntudattal” így utasítja vissza kritikusának vádjait: „Mit tudja azt a jó kritikus, hogy mi az: Kassa! Azt csak az őslakos kassaiak tudják. … Minden igazi kassai mindörökké szerelmese Kassának.”

Ez a „berzenkedő kassai tudattal” bíró lány sok mindenre taníthat bennünket.

1) Boldog Sára testvér hív bennünket a hazug ideológiákkal szembeni szabadságra.
Még Kassán megfogalmazódik benne az elhatározás: egész életével küzdeni fog a szegénység, a nyomor, a társadalmi igazságtalanság ellen. Szociális és jóléti tanfolyamot hallgat. Ez a felismerés viszi el a Szociális Testvérek Társaságához.

Amikor Hitler a háború első éveiben sorozatos győzelmeket arat, s Magyarországon propaganda indul a „visszanémetesítés”’ érdekében: „Legyünk büszkék rá, ha a diadalmas német néphez tartozunk! Vegyük vissza a régi, eredeti német családnevet!”, ő kilép az ideológia vonzásából. 1943. március 10-én a kassai anyakönyvbe bejegyzik: Schalkház Sára a mai napon nevét Salkaházira magyarosította.

1936-ban ezt írja naplójába: „Vágyódjál a vértanúság iránt, s ha ezt, mert Isten különleges szeretete volna, nem kaphatod meg, legalább a szentek vértanúságát éld.” A német bevonulás után Boldog Sára testvér megnyitotta a Bokréta utcai Munkásotthont az üldözöttek előtt. A testvéreket meggyőzte arról, hogy ezt esetleg a saját élete kockáztatásával is meg kell tenni.

Erdő Péter bíboros a boldoggáavatási szentmisében így fogalmazott: a boldoggáavatás „állásfoglalás a katolikus egyház részéről, hogy ez volt azokban a drámai időkben a helyes magatartás. Egyben iránymutatás is, hogy konfliktushelyzetekben és a mindennapokban is azt kell keresni: mi Jézus Krisztus akarata életünk alakítását illetően.”

Boldog Sára testvérnek, a huszadik századi egyháztörténetünk egyik legrokonszenvesebb hősének, még halálában is küzdenie kellett a diktatúrákkal. Történelmünk sajátos fintora, hogy a szociálisan elkötelezetett, tudatosan náciellenes Salkaházi Sára hősi példáját az ateista hatalom igyekezett elhallgatni, mint annyi más olyan személyt és intézményt, akik vállalták a zsidók és más üldözöttek megmentését. A magát szocialistának tekintő pártállam a katolicizmus szociális vonulatát különösen kényelmetlennek találta, céljainak jobban megfelelt a konzervatív, a modern élettől elzárkózó egyház képe. Ha a „népi demokrácia” évtizedeiben nem is volt mód a boldoggá avatás ügyének kezdeményezésér, tisztelete mégsem halványult el. Ideológiák és diktatúrák változtak, Boldog Sára testvér hősi példája pedig egyre ragyogóbban világít.

A huszadik század az ideológiák százada volt. A huszonegyedik század keresztényének feladata kiszabadulni az ideológiák fogságából, s mint Boldog Sára testvér, hűségesen ragaszkodni Krisztusba, aki az igazság.

2) Boldog Sára testvér hív bennünket a nemzetek közti kiengesztelődésre
A népek közötti kiengesztelődés égetően szükséges egy társadalmon belül, de nemzetek között is. Slachta Margitot, a Szociális Testvérek Társaságának alapítóját, akire Sára testvér annyira feltekintett, egy alkalommal megkérdezték: „Miért védi a zsidókat,” „Én a keresztényekkel akartam megértetni, hogy mire kötelezi őket vallásuk, hogy Krisztus a feltétel nélküli felebaráti szeretetet tanította, ebből következik az embertársak jogainak védelme úgy, ahogy a Tízparancsolatban áll.” Salkaházi Sára megérti az alapító szándékát. 1944-ben, amikor a sajtó, a rádió tele volt antiszemita propagandával, s mindennél veszélyesebb volt zsidó ismerősökkel, barátokkal mutatkozni, Sára testvér nemcsak mutatkozik a sárga csillagot viselő, üldözött, halálra keresett honfitársaival, hanem, mint már mondtuk is, lakását is megosztotta velük.

A zsidóság melletti hősies kiállásáért a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet 1972-ben felvette a „világ igazai” közé.

Boldog Sára testvér nem csak a zsidóság felé nyitott. Szolidáris távoli földrészek emberei felé éppúgy, mint az egymástól távol élő magyarság iránt. 1937-ben Brazíliába jelentkezik missziós munkára, amit elöljárói el is fogadnak, de, mert nem volt magyar állampolgár, mégsem indulhatott Latin-Amerikába. Szerzetesi évei alatt hol Kárpátalján, hol Komáromban, hol Budapesten teljesít szolgálatot. Gyermekkonyhát, szegényházat felügyel, családokat látogat, kurzusokat szervez, előadásokat tart, kegytárgyüzletet vezet, lapot szerkeszt. Ahol és ahogy tud, segít.

Boldog Sára testvér útját, a kiengesztelődés ösvényét járjuk, amikor ebben az órában együtt ünnepelünk, emlékezünk, amikor idén nyáron a Szlovák és a Magyar Püspöki Kar megkövette egymást a két nép ellen elkövetett vétkekért. Ez a gesztus, ahogy Erdő Péter bíboros egyik interjújában mondta, „több a puszta bocsánatkérésnél. A két Katolikus Püspöki Kar között ez tanúságtétel a közös hitről, elköteleződés a közös értékek mellett.”

Az elmélyült keresztény hit nyitottá tesz bennünket a másik ember iránt és képessé tesz mindnyájunkat tanúságot tenni közös hitünkről, közös értékeinkről. Az emberség és szeretet képes összekötni egymással a népeket. Ezért igaz az állítás: a nagy keresztény példaképek sohasem szűkíthetők egyetlen nemzet keretei közé.

3) Boldog Sára testvér kitartó keresésre, küzdelemre hív minket
1944. december 27-én a nyilasok körbefogták a Szociális Testvérek Társaságának Bokréta utcai házát, amely Sára testvér vezetése alatt állt. Zsidók után kutattak. Öt gyanús személyt őrizetbe vettek. Sára testvér éppen nem tartózkodott a házban. Csak a razzia végére ért oda. Kikerülhette volna a letartóztatást, de nem tette meg. Belépett a házba. Védeni próbálta munkatársait és védenceit. A nyilasok őt is elvitték. Szemtanúk szerint mind a hatukat mezítelenre vetkőztették és a Dunába lőtték. A kivégzés előtt Salkaházi Sára keresztet vetett. A visszaemlékezések szerint, ekkor érték a gyilkos golyók.

A boldoggáavatás kapcsán Salkaházi Sára életének ez a legutolsó szakasza kerül reflektorfénybe. Pedig életének ezt az utolsó állomását megelőzte a tudatos és önként vállalt készület.

Alleluja! Ecce ego, mitte me! Íme, itt vagyok engem küldj! – hangzott szerzetesi fogadalmának az 1940-ben választott jelmondata.

Engem küldj! Sokáig kereste, hová kell indulni. 29 évesen kezdte meg az újoncévet. Életének nehéz váltása volt ez. Nem véletlenül írja 1930-ban naplójába: „Két évvel ezelőtt még cigarettázó, mulatozó, cigánnyal húzató, könnyelmű ember voltam.” Lelki naplójából nyomon követhetjük, hogyan formálta át magát, míg tehetségét, életenergiáját Krisztusnak szentelte. „Akarok-e szabad lenni? – Akarok és akarom, Krisztusom! Igen, kezedbe, tenyeredbe teszem szívemet! Szabadíts meg! Tégy egészen szabaddá, hogy egészen a Tied lehessek” – jegyezte fel lelki naplójában.

1943-ban elöljárói engedélyével tudatosan ajánlja fel életét különösen a betegek, a gyengék és az öregek védelmében: „Legkegyelmesebb Atyám! Aki engem végtelen szeretetből megteremtettél, és jóságos irgalmadból gyermekeddé fogadtál… Aki nekem, méltatlannak a hívatás kegyelmét és a Társaságot ajándékoztad… Én ma a Társaság és a testvérek iránti hálából felajánlom magam, mint a Társaság áldozatát. Fogadd el az én halálomat minden fájdalmával együtt váltságul a testvérek, különösen az öregek, a betegek és a gyengék életéért.”

Sugallat? Előérzet? Sára testvér lett a Társaság egyetlen mártírja.
A szent – mondja egy bölcsesség – átlagember, de átlagembervoltát az átlagembernél keményebben formálja. Így lett Salkaházi Sárából, Kassa szülöttjéből, szent, s ezen az úton válhatunk mi, átlagemberek is szentekké.

Befejezésül Erdő Péter bíboros a boldoggáavatáson mondott beszédéből idézek: „Szükségünk van Sára testvér példájára, az idei jubileumi évben különösen is. Nemzetünk lelki megújulásáért imádkozunk az engesztelés és kiengesztelődés jegyében. Azért a megújulásért, amely csak igazságban, igazságosságban és szeretetben lehetséges, azért a lelkületért, amely a leggyengébben és a legszegényebben is észreveszi az embert, aki mégiscsak a legnagyobb érték minden idők minden társadalmában. A megújulásra és a kiengesztelődésre pedig égető szükség van társadalmunkon belül, de a népek között is, itt, a Kárpát-medencében és az egész világon.” Amen