A bizalomnak és a reménynek kell vezetnie minket

A vasárnapi evangéliumban Jézus arról beszél, mekkora értéke van az embernek Isten szemében, és mennyire haszontalanok a földi javak. Nem a földi dolgoktól való elszakadásról van szó – figyelmeztetett a pápa –, hanem inkább arról, hogy szívünk nyitva áll arra a reményre, amely megvilágosítja létünket, ha Jézus bátorító hívására hallgatunk: Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!

A pápa idézte Spe salvi kezdetű enciklikáját is, amelyben kiemeli, hogy az evangélium nem csupán kommunikáció, hanem tett, amely megváltoztatja az életet. Az idő és a jövő sötét ajtaja így felnyílt. Aki reménnyel teli, az máshogy él, mint a többiek, mivel egy új élet ígéretét kapta.

A Szentatya felidézte Ábrahám példáját Szent Pál zsidókhoz írt leveléből. Ábrahám reményteli szívvel válaszol az Úrnak. Nem tudja, hová megy, de bízik az Úrban, aki földet és sok utódot ígért neki.

Jézus az evangéliumban három példabeszédben mutatja be, ahogy az ő eljövetelére való várakozás, az „áldott remény” által intenzívebb életet éljünk, amely gazdag a jócselekedetekben.

Amikor arra kér, hogy osszuk szét vagyonunkat és adjunk alamizsnát a mennybe vezető út előkészítésére, valójában arra hív, hogy a dolgokat önzetlenül használjuk, ne vágyakozzunk a birtoklásra és az uralkodásra, hanem Isten logikája, az egymásra figyelés és a szeretet logikája szerint éljünk.

Végül a pápa számos szent példájára hívta fel a figyelmet, többek között Szent Domonkoséra, akinek rendje a tanulás és imádság által azon dolgozik, hogy a hit igazságára tanítsa a társadalmat. Megemlítette Edith Steint és Maximilian Kolbét, akik a második világháború sötétségében is úgy éltek, hogy sosem veszítették szem elől reményüket, a szeretet és az élet Istenét – írja a CNA.

Magyar Kurír