Bízzál Európa! – a CCEE párizsi ülésének záróüzenete

Húsz évvel ezelőtt, a berlini fal leomlása fordulópont volt, amely nem váratlanul következett be, hanem olyan határozott és bátor emberek hatására, akik szabadságra vágytak. Számos áldozat előzte ezt meg, azok áldozata, akik életüket kockáztatták ugyanezért a szabadságért. Azokra a harcokra gondolunk, amelyeket Közép- és Kelet-Európában vívtak a szolidaritásért és az emberi méltóság tiszteletben tartásáért. Fontos újra felidéznünk és tovább haladnunk a II. János Pál pápa által előrevetített, a hiten, a közjón és a békén alapuló Európa felé.

A mindenkinek felkínált új szabadság a kegyelem időszaka az Egyházak számára. Újra felfedezték a cselekvés, a szervezés és az evangelizáció szabadságát. Bár sem ez a folyamat nem zárult le minden országban, sem a konfliktusok, amelyek a múlthoz kötődnek, felismertük, milyen messzire jutottunk a húsz év alatt. Mi, Európa püspökei, az idők jelét látjuk e szabadságban, és hálát adunk érte Istennek, az idő és történelem Urának.

Mindaz, ami a fal leomlása óta történt, mérföldkő Európa történelmében. A találkozások, látogatások során az európai emberek megtanulták megismerni egymást, felfedezni a közös vonásokat és jobban megérteni a különbözőségeket. Az európai országok közt vándorlók hullámai kétségtelenül hozzájárultak a jólét előmozdításához, ugyanakkor új nehézségeket is hoztak, családokat szakítottak szét vagy kényszerítették őket arra, hogy megszokott életüket feladják.

Húsz évvel a berlini fal leomlása után, látható, hogy az egykor erős erkölcsi alapokkal rendelkező hatalmas európai folyamat teljesen legyengült. A legutóbbi európai parlamenti választásokon való alacsony részvétel is erről árulkodott. Az Európa építésébe vetett remény nem teljesült be.

Az Európai Unió kéz a kézben fejlődött a fogyasztás növekedésével, legalábbis egyes emberekre vonatkozóan. Az örökös vagyonszerzés nem tölti meg a szíveket. „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.” (Mt 4,4) A piac- és versenytörvények sosem válnak példaértékűvé.

A jelen társadalom minden lehetőséget meg kíván adni az egyénnek, hogy maga dönthessen mindenben és ezáltal valósítsa meg önmagát. Ezzel felmerül annak veszélye, hogy az egyén saját érdekeinek vagy szerzett vagyona védelmének csapdájába esik. XVI. Benedek pápa a kapzsiságot nevezte a most zajló világgazdasági válság rejtett motorjának. Az a társadalom, amelynek minden tagja, minden csoportja, minden nemzete kizárólag a saját szerzett jogainak védelmével foglalkozik, csak káoszhoz vezethet. Igazság, megosztás, szolidaritás nélkül a társadalmi élet erőszakba süllyed. Nem meglepő, hogy ebből a maffia és terrorista szervezetek húznak hasznot. A társadalmi béke és az emberarcú globalizáció ma másfajta szolidaritásra és nagylelkűségre hív.

A pluralista társadalom számára gyakran nagy veszély, hogy megkísérti a relativizmus, különösen az erkölcsi relativizmus. Minden személy saját normarendszert állít fel, s követeli saját jogait. A társadalmi élet csak a közösség szabályain alapulhat, egy olyan emberiség vízióján, amelyen nem változtatnak különböző érdekcsoportok vagy közvélemény-kutatások. Országainkban és az európai intézményekben a törvényhozás fejlődése aggodalommal tölt el minket, mert a valós jó ellen irányulnak. Felhívjuk a figyelmet tehát a jogi normák és a természeti törvények – amelyek az emberi méltóságon alapulnak és ezáltal meghatározzák minden személy elidegeníthetetlen jogait és kötelezettségeit – sürgős összehangolására. Ezeket a normákat a párbeszéd, a szabadság tisztelete és az igazság őszinte keresése kell, hogy jellemezze.

A válság, amely ma Európát sújtja igen komoly. Az alacsony születési arány és ennek jövőbeli demográfiai hatása nem ad okot optimizmusra. Mindazonáltal nem kívánunk a pusztulás prófétái lenni. Hitünk az európai társadalomra – amelyben élünk – irányítja figyelmünket, hogy reménnyel tekintsünk rá.

Felismerjük, hogy számos kortársunk törekszik olyan életre, amely a belső béke, az öröm és az igazság forrása lehet. Sok fiatal kész arra a világban, hogy elkötelezze magát egy nagyobb közösségvállalásra és szolidaritásra. A közjó előmozdításáért és a környezet tiszteletéért a férfiak és nők készek arra, hogy áldozatokat hozzanak és megosszák egymással.

XVI. Benedek pápa mondta a közelmúltban: „Éppen azért, mert az evangélium nem ideológia, nem feltételezi a szociopolitikai valóság merev sémákba zárását, hanem túllép e világ viszontagságain és új fénybe helyezi az emberi méltóságot minden korban.”

Európa építése olyan vállalkozás, amely megéri a fáradozást. Mindenkinek megvan és mindenki meg is találhatja a maga helyét. Az út nyitva áll előttünk, jobban mint valaha. Nem lassíthatunk, és nem ülhetünk az út szélén. Ne feledjük el, hogy az Úr tanítványai vagyunk, aki mindnyájunknak azt mondja: Ne félj! Kellj fel és járj!

CCEE/Magyar Kurír