Bodó Márta: Nőszirom

A beszélgetések egy része eredetileg az erdélyi Mária Rádió Nőszirom című műsorában hangzott el, s a visszajelzések rendkívül pozitívak voltak.

Tornay Krisztina Petra debreceni iskolanővér személyes tapasztalata szerint Istennel akkor a legintenzívebb a kapcsolata, amikor a munkáját végzi, mely nem elvont, hanem emberekhez kötődik. „Az emberek fejlesztése, építése, nevelése, kapcsolása, a közösség alakítása, a reflexió segítése… Ennek a munkának a közepette élem meg azt is, hogy alapvető eligazításokat kapok önmagamról, a hivatásomról, a küldetésemről.” Petra nővér naponta éli meg, hogy a munka nem Istentől elválasztott, szekularizált valóság. „Lelkiségünkben fontos az, hogy mi pedagógusok, nevelők vagyunk, és e munka közben vagyunk Isten emberei, ő eközben kapcsolódik hozzánk, van velünk és mutatja meg magát.” Ez egészen sajátos, női küldetés, mert a nők nagy része – így Petra nővér édesanyja is – úgy imádkozik, hogy közben „főz, gyereket nevel, unokát gondoz, szomszédasszonyt istápol, és neki eközben vannak istenélményei.” Az apostoli női szerzetes is naponta éli át ezt, ami örömteli, felszabadító élmény.

Gábor Csilla irodalomtörténész, kolozsvári egyetemi tanár számára a kereszténység azt jelenti, hogy megpróbál nagyon tudatosan ellenállni annak, hogy „nagy teljesítményű géppé” váljon. Vannak tudományos divatok, amelyek keresztényellenes módszertani, elméleti megfontolásból születtek, amelyekre határozottan nemet mond, mert nem harmonizálnak sem a szakmaiságával, sem a keresztény elveivel. Számára tehát keresztény értelmiséginek lenni „semmi különöset nem jelent, csak tudatosságot, odafigyelést arra, hogy mit, hogyan, mikor és mennyire teszek.” Gábor Csilla emlékeztet rá, hogy Jézus Krisztus igényes volt, nem kötött olcsó kompromisszumokat csak azért, hogy megértsék, és a Megváltó követése ezt az igényességet is jelenti. A keresztény értelmiségi nem engedheti meg magának a megmerevedést, a dogmatikussá válás luxusát. Ha valaki nem fogadja el a katolikus hittan tanrendszerét, az nem katolikus, de ha valaki hagyja magában megmerevedni ezt a tanrendszert, akkor már nem értelmiségi.

Zamfir Korinna egyszerre orvos és teológus. Egyéni hite és vallásossága szempontjából is alapvetően fontosnak tartja, hogy ne maradjon meg a naiv vallásosságnál. Ezzel kapcsolatban Szent Pál Timóteushoz írt levelének egy mondatát tartja útmutatónak: „Tudom, kinek hittem.” A teológus és orvosnő számára fontos, hogy hite biztos alapokon álljon: „Az értelmem ne legyen konfliktusban a hitemmel, a vallásosság és a gondolkodás között ne legyen konfliktus.” Zamfir Korinna nem titkolja megdöbbenését, amiért egyesek fenntartásaikat fejezik ki amiatt, hogy nő létére tanít a kolozsvári Katolikus Akadémián. Szerinte ha Jézus ma élne, már nem feszítenék keresztre, de valószínűleg indexre tennék, vagy eltiltanák a tanítástól. Ferenc pápa nyitottságát követendő példának tarja, amellyel más felekezetűekhez, más vallásúakhoz közeledik, például a zsidókhoz vagy a muszlimokhoz, ez a nyitottság „végül is ugyanaz, mint a Jézusé. Ugyanúgy viszonyul a nőkhöz, a betegekhez, a szegényekhez, ugyanúgy közeledik az egyszerű emberekhez, mint annak idején Jézus. Olyan dolgokért bírálják a pápát, olyan megnyilvánulásokért, amit Jézusnál is láthatunk.”

Bereczki Silvia Segítő Nővér, a kolozsvári Vasárnap katolikus hetilap felelős szerkesztője, a lelkiség három fontos elemét emeli ki: Az egyik az, hogy Istenre rá lehet találni mindenben. „Nincsen semmi a világon, ami túl profán, túl egyszerű, túl csúnya, túl bármilyen lenne ahhoz, hogy Istent ne lehessen megtalálni benne, vagy ne lehessen keresni benne.” A másik nagyon fontos pont számára a belső szabadságra való figyelés, a felhívás az abban való növekedésre. Abból adódik a Szent Ignác-i életforma nagyfokú rugalmassága, hogy „nincsenek lerögzített, kitaposott utak, amiken kizárólagosan kell és lehet járni, hanem ki lehet próbálni bármi mást is.” A harmadik az Ignác-i lelkigyakorlatok dinamikája: az a dinamika, ami a harmincnapos lelkigyakorlatban megvan, „szinte nap mint nap vagy évről évre megújul az életünkben is.”

Kertész Mária kézdivásárhelyi mentálhigiénés szakember, férjével tizenegy éve házasok, közös életük mottója: „Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket (ami még az élethez szükséges) mind megkapjátok hozzá” (Mt 6,33). Ennek az igének a fényében törekednek személyes és családi életüket megélni, és így sikerült lelkileg feldolgozniuk és Isten akarataként elfogadniuk, hogy négy gyermekük közül a legidősebb, Tamás „nemrég hazaérkezett az atyai házba, Istenhez költözött.” Kertész Mária hite és szakmai meggyőződése alapján vallja: „lehetséges a boldog, egészséges családi élet, ha az ember komolyan, elkötelezetten készül rá.”

Az interjúkötet előszavában Bodó Márta kiemelte: a saját (egyházi és társadalmi) tapasztalatai, beszélgetőtársai őszinte megnyilatkozásai sarkallták arra, hogy az interjúk teljes anyagát tárja a tágabb olvasóközönség elé, „ösztönözve és segítve nőtársainkat önmaguk, teljes valójuk vállalásának és a közösség szolgálatába állításának ’merészségére’, ugyanakkor férfitársainknak is felkínálva a női perspektíva és tapasztalat gazdagságát”.

(Dokumentum Kiadó – Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2016.)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír 

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír