Bölcskei Gusztáv nyilatkozata a Magyar Hírlapban

A Magyar Hírlapban (Mindig nyitottan… 5. o.) Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke nyilatkozik: „…ma Magyarországon nem folyik kormányzás. Kormányzáson én azt értem, hogy egy politikai erőnek van világos értékrendje és koncepciója, ahhoz megvan a kellő támogatottsága, és képes a programja végrehajtására. Ma Magyarországon az embernek az a benyomása, hogy az utak sehonnan sehova nem vezetnek. Ez a legnagyobb baj és ezért van az, hogy az emberek reakciója vagy kimerül a politikusok szidalmazásában, vagy pedig teljes közönyösség és elcsüggedés tapasztalható afölött, hogy itt semmit sem lehet csinálni. Azt gondolom, az egyháznak abban is szerepe van, hogy a magyar társadalomnak az önértékélését és önérzetét próbálja erősíteni, és ne engedje azt, hogy a fatalista önfeladás győzedelmeskedjen. Azon az élet- és valóságszemléleten is próbálunk változtatni, ami ma mindenekelőtt a pénz- és fogyasztás-centrikusságban jelenik meg. Nehéz és sokszor nem népszerű a nem anyagi értékek képviselete, de nekünk az a küldetésünk, hogy rámutassunk a nem evilági és nem mulandó értékekre, mert, mint Jézus mondja, nemcsak kenyérrel él az ember…”

Bölcskei püspök reméli, hogy „azzal a magas minőségű oktató-nevelő munkával, amely az egyházi iskolákban folyik most már két évtizede, egyre nagyobb létszámú fiatal lép be a felnőtt társadalomba, és válik olyan, önállóan, felelősen gondolkodó, beszélni és cselekedni tudó értelmiségivé, hogy ez az új nemzedék előbb-utóbb érdemi változásokat érhet el a közvéleményben és a közéletben is. Anélkül, hogy az egyház a maga sajátosságát, legfőbb misszióját, az evangélium hirdetését és az isteni szeretet átadását feladná, mindenképpen szükség van egy olyanfajta nyitásra a társadalom felé, hogy minél több ember rácsodálkozzon arra, hogy az egyháznak mi mindenről van véleménye, és erre vagy arra a problémára milyen megoldási javaslata van.”

Az egyházak és a politika kapcsolatát illetően a református püspök elmondta: „Az egyházak „viszonyulása” nem a politikai logikát, a pártállást követi. Nyilvánvalóan más a viszonyulásunk egy olyan kormányzathoz, amely azt mondja, hogy a történelmi egyházakat egyenrangú, sőt stratégiai partnernek tekinti, mint egy olyanhoz, amely túlzottnak és nemkívánatosnak tartja az egyházak oktatási, egészségügyi, szociális szerepvállalását, és minden lehető módon igyekszik korlátozni, szűkíteni az egyházak társadalmi mozgásterét. De ez nem jobb- vagy baloldal kérdése. Volt olyan baloldali kormány, amellyel jó volt a viszonyunk és a helyi önkormányzatok szintjén sok olyan példát ismerek, ahol a baloldali polgármester jó kapcsolatot és hasznos együttműködést alakított ki – egymás meggyőződését tiszteletben tartva – a helyi református gyülekezettel, az egész település javára. Amikor a nyáron kiderült, hogy az Állami Számvevőszék szerint 2005-ben és 2006-ban a jogosnál jóval kevesebb összeget kaptak az egyházi iskolák, akkor azt vártam volna el egy normálisan gondolkodó, a magyar oktatást szívügyének tartó, mindegy, milyen oldali oktatási minisztertől, hogy kiáll és azt mondja: elnézést kérek a kormány tévedése miatt, és szeretném megköszönni azoknak a pedagógusoknak a munkáját, akik ilyen nehéz körülmények között is átlagon felül teljesítettek és természetesen korrigáljuk a hibát. Sajnos a miniszteri köszönet és ígéret is elmaradt, de szerintem ez nem baloldaliság kérdése, hanem annak a fel nem ismerése, hogy az egyházak a társadalom különösen rászoruló embertársaink javára értékes és hasznos közszolgálatot végeznek, ráadásul az állami és önkormányzati intézményeknél általában magasabb minőségben és költséghatékonyabban.”

Bölcskei Gusztáv arra is felhívja a figyelmet: „A Biblia éve, az egyházi választás és jövőre Kálvin születésének 500. évfordulója is jó alkalmat és számos lehetőséget nyújt arra, hogy az Istennel és egymással való közösségi élményeinket, a kegyelmi ajándékokat kisugározzuk a református egyházból szűkebb és tágabb környezetünkre. A magyar társadalomnak ma erre van a legnagyobb szüksége, hogy megerősödjön benne a közösségi érzés, az összetartozás, és az ebből eredő összefogás, együtt munkálkodás képessége. Református egyházunk küldetése, hogy amit kaptunk Jézustól, azt adjuk tovább. Adjunk hitet, reményt és szeretetet ahhoz, hogy az emberek ne csüggedjenek el, ne adják fel önmagukat, hogy nemzetünk visszanyerje életerejét, lelkileg megerősödjön és megújuljon. Azért vagyunk és dolgozunk, hogy legyen jó érzés magyarnak és reformátusnak lenni, ehhez a közösséghez tartozni, és ennek a közösségnek a javát szolgálni.”

Magyar Kurír