A bölcsek szegény gazdagsága – vízszentelés Zalaszentivánon

Epifánia, vagyis megjelenés ezen ünnep neve, csak Magyarhonban és a magyarok által lakott területen nevezik e napot vízkeresztnek – írja beszámolójának bevezetőjében Horváth László.

Zalaszentivánon a plébániatemplomban bemutatott szentmise keretében került sor a vízszentelés szertartására. Miként az ünnep magyar elnevezése is  jelzi: a pap keresztet rajzolt a vízre.

Sömenek István érseki tanácsos, a község lelkipásztora homíliájában egy novellából idézett, amely szerint a bölcsek igen szegények voltak: az egyik öreg volt, a másik beteg, leprás. A harmadik „szerecsen”, vagyis gonoszlelkületű. Egy éjjel nagy fényességet láttak: egy csillagot, amely vezette őket. Úgy gondolták, gazdagság vár rájuk és mérhetetlen nagyhatalom. Mentek, mentek, mendegéltek. Egy rongyos istálló elé érkeztek. „Én ide nem megyek! – mondta az öreg. – Hiszen ezek szegényebbek, mint mi vagyunk! Hol van a reánk váró gazdagság? Forduljunk vissza, menjünk haza!” A három úgy is tett. Igen ám, de eltévedtek a pusztában, csak kóboroltak, étlen-szomjan. Egyszer csak észrevettek egy kutat. Gyorsan odasiettek, hogy szomjukat oltsák. Ekkor a csillag újra megjelent. Ismét elvezette őket a rongyos istállóhoz. Mária a kisded kezét föléjük tartotta. Az öreg megfiatalodott, a beteg meggyógyult, a gonosz jóvá lett…

Bár szegények vagyunk, igyekezzünk lélekben gazdagok lenni; ne forduljunk el elesett embertársainktól, hanem a magunk módján segítsünk mindenkin. Erre tanítson bennünket a bölcsek gazdagsága! – buzdított szentbeszédének végén Sömenek István atya.

Veszprémi Főegyházmegye/Magyar Kurír

Kép: ifj. Bánfalvi Péter