Boldog Apor Vilmos emlékezete

Kultúra – 2012. május 23., szerda | 12:07

Május 23-án Boldog Apor Vilmosra emlékezik az Egyház. Altorjai báró Apor Vilmos, erdélyi származású püspök 1945. április 2-án szenvedett vértanúhalált Győrben. 1997. november 9-én II. János Pál pápa avatta boldoggá Rómában.

Apor Vilmos 1892. február 29-én született Segesváron, székely főnemesi családban. Édesapját korán elveszítette, édesanyja egyedül nevelte, hat testvérével együtt. Gimnáziumi tanulmányait a kalocsai jezsuita kollégiumban végezte, teológiát az innsbrucki egyetemen tanult és ott is szerzett doktorátust.

1915. augusztus 24-én Nagyváradon szentelték pappá. Először Gyulán szolgált segédlelkészként; majd, a háború alatt katonalelkész volt egy kórházvonaton. Rövid szemináriumi szolgálat után ismét Gyulára került plébánosnak – 1918-tól 1941-ig, püspöki kinevezéséig. Fiatal plébánosként nagy tiszteletnek örvendett, miután, a román katonák egy akcióját követően, az elfogott gyulai polgárok ügyében többedmagával kieszközölte a túszok szabadon bocsátását. Nagy érzékenységet tanúsított a szegények iránt. Egyszer saját cipőjét adta oda egy rászorulónak. Felkarolta az ifjúságot, és sokat tett a művelődésért.

1941. február 24-én, 49 éves korában Gyulán szentelték püspökké; március 2-án ünnepélyes keretek között vonult be Győrbe. Serédi Jusztinián bíboros 1941 elején őt nevezte ki a Magyar Szent Kereszt Egyesület elnökévé, amely testület az egész ország területére kiterjedően a keresztény hitre térő zsidó polgárok ügyével foglalkozott.

A német megszállás és nyilas hatalomátvétel után felekezetre és etnikumra való tekintet nélkül állt ki az üldözöttek mellett. Keményen bírálta a fennálló rendet, személyesen kelt a kiszolgáltatottak védelmére a német és nyilas vezetőkkel szemben. 1945. március 28-án megkezdődött Győr ostroma. Március 30-án, miután a rezidenciájára menekült asszonyok kiadását megtagadta, egy szovjet tiszt dulakodás közben halálosan megsebesítette. Egy lövés a fején, egy a kezén és egy a gyomrán érte. A katonák elmenekültek, senkinek sem lett bántódása. Apor Vilmost kórházba szállították az ostromlott városon keresztül, ahol petróleum lámpa fényénél műtötték meg. Halála közeledtét érezve imádkozott papjaiért, híveiért, a „szerencsétlen” magyar hazáért és támadóiért.

1945. április 2-án, húsvét hétfő hajnalán belehalt sérüléseibe. Holttestét a kármelita templom kriptájában temették el; 1986. május 23-án a székesegyházban helyezték végső nyughelyére. Gyóntatója írásban kérte az egyházmegye kormányzását átvevő káptalani helynököt, hogy azonnal indítsa meg boldoggáavatását, mert – mint írta – a püspök szent volt. Az eljárás 1946-ban megindult, 1949-ben felfüggesztették, és csak 1989-ben lehetett folytatni. Az előkészítő munkálatok 1996-ra befejeződtek. Az ún. pozíciót, amely a boldoggáavatáshoz szükséges összes dokumentumot tartalmazza, díszkötésben nyújtották át II. János Pál pápának győri látogatása alkalmával, amikor a vértanú püspök sírjánál imádkozott. A boldoggáavatásra 1997. november 9-én került sor a római Szent Péter téren, ahol több ezer magyar zarándok is részt vett a szertartáson.

Hivatalos emléknapja május 23-ára, a végső nyughelyére helyezés évfordulójára került. Ezen a napon, valamint a győri bazilikában minden hónap első hétfőjén, szentmisét mutatnak be a tiszteletére. Pápai Lajos győri megyéspüspök kinevezte a szenttéavatási eljárás posztulátorát; ezzel kezdetét vette a szenttéavatási eljárás.

Boldog Apor Vilmos vértanú közbenjárására már eddig is sok imameghallgatás történt – olvasható a Győri Egyházmegye honlapján. Budapesten teret neveztek el róla. A Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola 2000-ben felvette Apor Vilmos nevét, mivel nevelési elvei nagyon közel állnak a vértanú püspök szellemiségéhez.

Magyar Kurír