Boldog Jerzy Popie³uszko nem akarta elkerülni a szenvedést

Kitekintő – 2010. június 24., csütörtök | 15:21

Az Igazság szabaddá tesz címmel jelent meg Molnár Imre történész könyve a június 6-án boldoggáavatott Jerzy Popie³uszko életéről és haláláról. A lengyel mártírpap tisztelői a Sapientia Hittudományi Főiskolán megrendezett könyvbemutatón gyűltek össze június 22-én, kedden. A méltatók között volt Juliusz Janusz, hazánk apostoli nunciusa is.

A honfitárs érsek felidézte a boldoggáavatást, amelyen maga is részt vett, s emlékeztetett Angelo Amato pápai küldött ott elhangzott szavaira: Popie³uszko a kommunizmus legsötétebb időszakában gyújtotta meg a remény világosságát. XVI. Benedek pápa szerint a lengyel pap élete volt a bizonyság arra, hogy a jó le tudja győzni a rosszat (ez a bibliai idézet volt Jerzy atya jelmondata). „Popie³uszko tanúságtevő élete II. János Pál tanításának a gyümölcse – mondta a nuncius, – a fiatalon megölt pap komolyan vette a Szentatya szavait: 'Ne féljetek!'”

Seweryn Jaworski, aki a varsói kohóüzem sztrájkját indította el 1980-ban, a barátról és a küzdőtársról emlékezett meg. A sztrájkbizottság vezetője Jerzy atyával fél órával annak gyárba való érkezése után találkozott: Popie³uszko az üzem lebetonozott udvarán kohászokat gyóntatott, és mindegyik megbékélt, sugárzó arccal állt fel; Jaworski már ekkor tudta, hogy rendkívüli emberrel van dolga. Az eredetileg az egészségügyben dolgozók és orvostanhallgatók lelkipásztori gondozásával foglalkozó pap, korábbi tevékenységét is megtartva, a munkások lelkiatyjává lett; azt is elérte, hogy a régebben hittel és Istennel nem törődő munkások egy emberként ott legyenek a szülőhazáért mondott szentmiséin a Kosztka Szent Szaniszló-templomban. „Jerzy atya a bátorság embereként lépett elénk – idézte fel a boldog alakját a Szolidaritás helyi vezetője. – Nem akarta elkerülni a szenvedést.”

„Mindannyian Popie³uszkók vagyunk” feliratú kitűzőkkel demonstrálták Pákh Tibor és társai annak idején a lengyelekkel való szolidaritásukat. A Kádár-rendszer ellenzékének neves alakja rámutatott: nálunk és a lengyeleknél is az egyszerű nép vette át és védte azt az értékrendet, amelyet a vezetőknek kellett volna szolgálniuk.

Gyarmati György a boldoggáavatás apropóján megjelentetett művet inkább találta kegyeletteli hőseposznak és tényfeltáró oknyomozó riportnak, mint klasszikus értelemben vett történelmi monográfiának. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti levéltárának főigazgatója azt is hangsúlyozta azonban, hogy a szubjektív hangú kötetben a mártírhalálnak a legvalószínűbb története olvasható. (Gyarmati György 1984 szeptemberében valószínűleg a magyarok közül utolsóként találkozhatott Jerzy Popie³uszkóval.)

Popie³uszko értünk is szenvedett, helyettünk is kimondta, amit kellett – mondta utolsó megszólalóként Molnár Imre, a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség által megjelentetett könyv szerzője. A könyvbemutató lezárásaként leleplezték Simon M. Veronika Boldog Jerzy Popie³uszkóról készült festményét, amely az épülő felsőlajosi (Lajosmizse) Árpád-házi Szent László-templomot díszíti majd.

Agonás Szonja/Magyar Kurír