Boldog Karácsonyt, Debrecen!

A több ezer ember felekezettől, és attól függetlenül, hogy vallásos-e vagy nem, együtt énekelt: „Dicsőség mennyben az Istennek, békesség földön az embernek…” Mert a karácsony mindenkié, mindenkinek ugyanannak a gyermeknek a születéséről szól, aki szeretetet hozott a „mégiscsak” embernek, annak az embernek, aki természetéből adódóan a jóra, a békességre vágyik. A több ezer ember egy közösség volt, a sok-sok gyermek a pódium körül békésen élte az est hangulatát, és várta a fény „születését”. Majd mindenki Krisztus születéséről, a szeretetről, az odafigyelésről beszélt.

Debrecen főterén a – református Nagytemplom előtti – Kossuth téren ünnepélyes ökumenikus adventi gyertyagyújtásra került sor november 26-án, szombaton este 6 órakor. A hagyomány szerint Kósa Lajos, a város polgármestere, Bosák Nándor római katolikus püspök és Bölcskei Gusztáv református püspök osztotta meg gondolatait, és mutatott irányt a várakozás idejére az ünneplő városnak. Debrecen ebben az évben is ünnepi díszkivilágítással várakozik a karácsonyra.

Büszke vagyok a városra…

„Advent első vasárnapján elkezdődik az év azon időszaka, amikor az ember felkészül az ünnepre, amikor jobban figyel családtagjaira, barátaira, amikor megpróbál elcsendesedni, elmélyülni azokban a gondolatokban, amelyek Krisztus Urunk születéséről, szerettei megajándékozásáról szólnak” – kezdte gondolatait Kósa Lajos polgármester. „Debrecen az utóbbi időben mint város, mint közösség saját maga is részese akar lenni az adventi várakozásnak, amit a már kialakult hagyományai is bizonyítanak. Nem volt ez mindig így” – emlékezett vissza a polgármester, „de a város magára talált, és a közösségünk egyre inkább fontosnak tartja azokat az értékeket, amelyek összetartanak bennünket. Nemcsak arra tudunk figyelni, hogy a szűk környezetünk hogyan él, hanem a közös értékeinkre, a közösségünkre is. Ilyenkor kizárjuk a mindennapjaink részévé vált vitákat, és csak a szeretetet értékei vezérelnek bennünket, amelyek mindannyiunk számára a karácsonyt jelentik” – fejezte be gondolatait a város első embere.

Az emlékeztető fények…

„Mindaz, ami körülöttünk látható, a fény, a dallamok mind-mind arról beszélnek és emlékeztetnek bennünket, ami a karácsonyt az újjászületés jelenti az emberiség számára. Hiszen a Szentírás tanúsága szerint ekkor jött a földre Jézus Krisztus, hogy megújítson bennünket emberségünkben, és megtanítson igazán emberként élni ezen a világon” – utalt a Szentírásra Bosák Nándor püspök. „Minden esztendőben, amikor fölidézzük a karácsonyi ünnep sorában ezt az eseményt ebben akarunk megerősödni. Ezért, amikor a város utcái a fények jelzik karácsony közeledtét, amikor a szívünkben, lelkünkben figyelünk azokra az üzenetekre, amelyeket karácsony hordoz, a szeretetnek a békességnek, az egybetartozásnak az üzeneteire, akkor gazdagodunk és erősödünk” – zárta gondolatait a katolikus püspök, majd azt kívánta Debrecen minden lakójának kicsinyeknek, felnőtteknek egyaránt, hogy érezzék meg karácsony gazdagságát, töltse el lelküket, életüket a szeretet és a békesség.

Segítsünk egymásnak ha kell, sírni, ha kell az örömet megosztani…

„A karácsonyi betlehemi kisded születésére várakozva nem véletlen, hogy ilyen sok gyermek van itt a téren” – mutatott a sok-sok kipirult arcú, gyertya fényétől megvilágított gyermekre Bölcskei Gusztáv református püspök, majd egy megható történettel utalt a figyelmességre, amelyre a várakozás idejében különös tekintettel kell lennünk.

A történet szerint néhány éve Olaszországban egy gyermekek számára rendezett versenyen azt keresték, hogy ki a legfigyelmesebb. A nyertes egy 4-5 éves kisfiú lett, akiről a következő történet szól. A gyermek szomszédjában egy idős házaspár lakott. Egy napon a feleség meghalt, a bácsi egyedül maradt. Egyik nap az édesanya látta, hogy a fia átmászott a kerítésen a szomszéd bácsihoz, aki a kertben sírdogált. Odament hozzá, felkapaszkodott és az ölébe kucorgott.
– Mit mondtál a bácsinak – kérdezte később gyermekétől édesanyja.
– Semmit – felelte a fiú – segítettem neki sírni.
– Azt kívánom, hogy ez a figyelmesség töltsön be bennünket, és segítsünk egymásnak, ha kell sírni, ha kell az örömet megosztani, csak így lehet áldott szép adventünk és karácsonyunk – fejezte be a történetet a püspök.

Nehogy a szó elriassza…

Majd meggyújtották az adventi koszorú első gyertyáját, és az emberek csodálkozó tekintete ölelte körül a fénybe borult belvárost. Voltak, akik kezükben tartott lánggal erősítették az est, a közösség fényét, és vitték azt otthonukba.

Az ünnepség után sokáig még nem mentek haza az emberek, sétáltak az ünneplő téren, a hangszórók karácsonyi dalai között andalogva forró teát ittak, beszélgettek, vagy szótlanul kézen fogva, meghitten, csöndben sétáltak, nehogy a szó elriassza a pillanatot. A fény születésében a csönd is megszületett… majd a több ezer ember elégedetten lélekben megnyugodva, elcsendesedve tért haza.

Az ünnepségen közreműködött a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Vox Juventutis gyermekkórusa, valamint az összevont ökumenikus kórus.

Kovács Ágnes/MK