Boldog Salkaházi Sára vértanú – 2010. május 11.

Az ember elcsodálkozik, mi ad erőt egy embernek, hogy látszólag elveszve értelmét lássa életének. Õ sem, és számtalan vértanú társa sem mazochista öntetszelgésből dobta oda életét a gyilkosoknak. Ha így lenne, nem is avatta volna őket boldoggá az Egyház. A vértanúk az igazi távlat emberei, akik teljesen Istenre bízzák, hogy mikor és hogyan válik életük mások javára. Ez azért figyelmeztetés, mert az ún. átlagkeresztények (roppant szerencsétlen szó, de mégis a köztudatba került) sokszor panaszkodnak, hogy nincs eredménye fáradságuknak.

Az a baj, hogy a nem merünk eléggé Istenben bízni, hanem hitünk eredményességét mértékegységekkel akarjuk mérni. Pl. úgy, hogy 20 év keresztény példaadás eredményére 2 gyermeknek és négy unokának vallásossá kell válnia – a mi fogalmaink szerint. S ha nem így történik, akkor kétségbe esünk, vagy elfásulunk. Tépelődünk, hogy mit rontottunk el. Valójában semmit, csak elfelejtettük, hogy az igazi krisztushit nem emberi produkció eredménye, hanem fentről jövő ajándék. De emellett mégis számít, hogy mit teszünk fiataljainkért. Isten nem az eredményességet kéri számon, hanem a szándékunkat.

Evilági síkon a vértanúk a világ legeredménytelenebb emberei, Isten kegyelmi mozgásterében pedig a legeredményesebbek.

Sánta János