Boldoggá avatták Georg Häfner német papot, a nácizmus vértanúját

Kitekintő – 2011. május 18., szerda | 12:21

Vasárnap emelték az oltár dicsőségére Georg Häfnert szülővárosában, Würzburgban. A szertartást Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja prefektusa vezette a Szentatya képviseletében.

XVI. Benedek a vasárnapi Regina Coeli-imádságakor mondott beszédében megemlékezett a német papról: „II. János Pál boldoggáavatása nagy visszhangra lelt a világban. Vannak Krisztusnak kevésbé ismert példamutató tanúságtevői is, akiket az egyház örömmel ajánl a hívek figyelmébe. Köszönetet mondunk az Úrnak, hogy nem hiányoznak egyházából a szent papok!”

Georg Häfner 1900-ban született, 1941. december 12-én került a dachaui koncentrációs táborba. Egyetlen vétke az volt, hogy végezte lelkipásztori küldetését, és szembeszegült a nácizmussal, amely keresztény- és emberellenes ideológia volt. Halálának oka, hogy életcéljának a szeretetet tekintette: felmutatni és másoknak ajándékozni a szeretetet.

A kemény fizikai munka és a kevés táplálék mellett a jobb lábán kialakult gyulladás kezelésének hiánya miatt hunyt el 1942. augusztus 20-án. A fogva tartása során elszenvedett kínzások következtében halt meg, ezért nevezte őt vértanúnak XVI. Benedek pápa 2009-ben. A koncentrációs táborban töltött időszakban Georg Häfner teljesen Istenre bízta magát, újra átélte Krisztus szenvedését, megbocsátott fogva tartóinak. „Nem akarunk elítélni senkit, és nem érzünk haragot senkivel szemben. Csak jók akarunk lenni mindenkivel” – ezek voltak utolsó szavai halála előtt. A szemtanúk elmondása szerint a koncentrációs táborban többször megverték, de mindig ezt ismételte: „mindent Krisztus Királyért”.

Angelo Amato bíboros így emlékezett meg Georg Häfner német papról: „A békés vallási ellenállás jelképe, aki sosem alacsonyodott le oda, hogy erőszakkal reagáljon az erőszakra. Ellenségeinek megbocsátással és imával válaszolt. Georg atya lelkes hitoktató volt, mindig elkötelezetten dolgozott a fiatalok képzésében. Életpéldája sokat taníthat a mai ember számára is; élete tanítás a keresztény lélekerőről – a bátor pap és plébános példája, aki hűséges marad szolgálatához, és az evangéliumi igazság védelmének szenteli magát még akkor is, ha üldözés és halál az ára.

Boldoggáavatása hozza el a német és az egész világegyház papjai számára, hogy még inkább kötelezzék el magukat Krisztus követése és az evangélium hirdetése iránt!” – hangsúlyozta Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja prefektusa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír