Boldoggá avatták Kugler Euszták bajor irgalmasrendi szerzetest

Amint arról januári hírünkben is olvashattak: XVI. Benedek pápa január 17-én elfogadta a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának Joseph Kuglerre vonatkozó boldoggáavatási dekrétumát.

Az irgalmasrendi szerzetes boldoggáavatási szertartásán Angelo Amato érsek, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa XVI. Benedek megbízásásból felolvasta az apostoli dokumentumot, mely a boldogok közé sorolja Isten szolgája Eustachius Kuglert.

*

Életéről magyarországi rendtársa, Koncz Z. Asztrik OH tájékoztatta szerkesztőségünket: 

Joseph Kugler 1867-ben született Neuhausban. Édesapját korán elveszítette. Müncheni ipariskolában épületlakatos szakmát tanult; egy baleset következtében jobb lába súlyosan megsérült, ám fogyatékossága ellenére ügyes lakatosnak bizonyult. Reichenbachban mindenki ismerte az egykori bencés templomban vasárnaponként a rózsafüzér-imádságot vezető sántikáló fiút.

1891-ben a betegápoló Irgalmasrend megvásárolta a reichenbachi kolostorépületet, amelynek falain belül létrehozták a mai napig is működő ápolási intézetet. A lakatos- és bádogosmunkálatok kapcsán Joseph Kugler is kapcsolatba került a renddel; Eligiusz alperjel kitartó kezelésének köszönhetően lábsebe lassan begyógyult. Miután két évig figyelemmel kísérte az ápoló testvérek önfeláldozó munkáját a szegények legszegényebbjeinek szolgálatában, 26 évesen megérett benne a döntés, és felvételét kérte a rendbe. A wörishofeni szanatóriumban töltötte jelöltidejét.

1894-ben Neuburg an der Donauban kezdte el a noviciátust. Beöltözésekor az Euszták szerzetesnevet kapta. Első fogadalomtétele után újra Reichenbachba került. 1898-ban végleg elkötelezte magát az Irgalmasrendnek. Az elkövetkezendő években különféle fogyatékosintézetekben, kórházakban és börtönben teljesített ápolói szolgálatot, majd házfőnöki kinevezést kapott Straubingba, Gremsdorfba, Neuburgba. 1925-ben a bajor rendi káptalan provinciálissá választotta; így 18 egészségügyi intézmény és mintegy 400 szerzetes elöljárója lett. Haláláig végezte e szolgálatot. Legjelentősebb alapítása a kezdetben 450 ágyas regensburgi kórház a betegápoló iskolával.

Egyszerűség és visszafogottság jellemezte. Tartományfőnökként is vállalta a kórházi ápolói teendőket, a kerti és konyhai munkákat. Erős hite és imádságos élete példaadó volt testvérei számára. A nemzetiszocializmus hatalomra jutásával az Irgalmasrend is nagyon nehéz helyzetbe került: a kórházakat lefoglalták, a testvéreket besorozták katonának, fogyatékos ápoltjaik százait vitték a gázkamrába. A tartományfőnököt, Euszták testvért, mintegy 30 alkalommal hallgatta ki a Gestapo, de ő a súlyos megaláztatások és életveszélyes fenyegetések ellenére mindvégig bátran képviselte testvérei és a betegek érdekeit. A müncheni és straubingi házak bombázása után a helyszínre sietve igyekezett vigaszt nyújtani az embereknek. Az imából és a szentségekből merített erőt; szüntelen párbeszédet folytatott Istennel. A regensburgi ház tőszomszédságában levő gyár bombázása idején a tabernákulum előtt találták térdepelve; senki sem kételkedett abban, hogy az ő imájának köszönhetően vészelte át a kórház nagyobb kár nélkül a légitámadásokat.

79 éves korában, 1946. június 10-én hunyt el Regensburgban, az életszentség hírében. Az imameghallgatások számának növekedése miatt testét 1956-ban a temetőből a kórháztemplom oldalkápolnájába helyezték át. Betegek ezrei kérték és kérik közbenjárását. 

Magyar Kurír

Képek: www.eustachius-kugler.de