„A boldoggáavatás nem a jó pápaságért járó jutalom”

A lapnak adott interjúban az érsek a riporter azon kérdésére felelt így, amelyben a II. János Pál pápaságát ért kritikákat hozta fel. Mint az érsek mondta: a boldoggáavatás annak kinyilvánítása, hogy az adott személy közel volt (és van) Istenhez, életében és munkájában pedig megjelentek ennek a közelségnek a jelei, például Isten találékonysága és bőséges kegyelme. (Mindez persze nem azt jelenti, hogy az érsek ne tartaná jó pápának II. János Pált. Azt viszont már korábban, XII. Piusz ügye kapcsán is megjegyezték, hogy a szentség nem az egyházkormányzati lépések tökéletességétől függ.)

A riporter arra is emlékeztetett, hogy sokak szerint eltért a II. Vatikáni Zsinat szellemétől II. János Pál. Erre a érsek elmondja, hogy számos személyes feljegyzését olvasta a pápának, amelyek arra mutatnak rá, hogy nagyon elmélkedő ember volt, és ha lett volna rá lehetősége, valószínűleg szemlélődő életmódot folytatott volna. A pápa számos alkalommal írt a zsinat kegyelméről is. II. János Pál megélte a zsinat lelkületét. Vincent Nichols szerint a zsinat nem egy olyan rögzített tárgy, ami az egyház jelene vagy jövője lenne, hanem a kegyelem és inspiráció pillanata volt, amelyet továbbra is meg kell élnie az egyháznak, ha reflektálni akar a változó világra. A világ pedig sokat változott a zsinat óta is, a zsinat pedig nem egy olyan menedék, ahova elmenekülhet az egyház, ha reagálnia kell erre a tovább változó világra.

Magyar Kurír