A boldoggáavatásra érkezett zarándokokat fogadta a pápa

A Rózsafüzérről nevezett domonkos missziós nővérek kongregációjának társalapítónője, a Jézus Szíve Mennybemeneteléről nevezett Boldog Nicol Goñi nővér a spanyolországi Navarrában született, de a perui bennszülöttek között fejtette ki evangelizáló tevékenységét.

A boldoggá avatási szertartás a misszionáriusok és az egész egyház számára rendkívül jelentős ünnep, amelyre Pünkösdvasárnap előestéjén került sor. Pünkösd volt az a pillanat, amikor a Szentlélek indíttatására Jézus tanítványai félelem nélkül hirdetni kezdték nyilvánosan is Mesterük tanítását. Attól kezdve mások is elfogadták a missziós küldetést, és minden erejüket az evangélium szolgálatába állították. Közéjük tartozik Boldog Nicol nővér is. Most, a boldogok sorát gazdagítva, járjon közbe mindnyájukért, hogy elvigyék környezetükbe azt a világosságot, amely beragyogta a hithirdető szerzetesnő életét és szívét – fogalmazott a Szentatya.

XVI. Benedek pápa ezután angolul folytatta beszédét, azokhoz a hívekhez fordulva, akik Marianne Cope nővér boldoggá avatására érkeztek Rómába. Az ünnepélyes szertartáson való részvételük – mondta a Szentatya – legyen a megújult kegyelem forrása számukra.

A boldogok sorába iktatott szerzetesnő, akinek életét mély hit és szeretet hatotta át, Németországban született, de az Egyesült Államokban telepedett le családjával együtt. Itt lépett be 1862-ben a ferences nővérek kongregációjába. A honolului püspök kérésére lemondott a legfőbb elöljárói tisztről, és a Hawaii szigetcsoport lepratelepein folytatta küldetését, Krisztust szolgálva a betegekben. A szörnyű kór gyorsan terjedt a térségben, kimondhatatlan szenvedést és nyomort okozva. A püspök 50 különböző kongregációhoz juttatta el segélykérését, de csak Marianne nővér mondott igent a hívásra.

Hűen a kongregáció lelkiségéhez, és követve Szent Ferenc példáját, aki átölelte a leprásokat, a szerzetesnő 35 éven át ápolta a rettenetes betegség által sújtottakat Maui és Molokai szigetén, egészen 1918-ban bekövetkezett haláláig. Nagylelkűsége emberileg kétségtelenül példamutató volt. A jó szándékok és az önzetlenség azonban önmagukban véve nem fejezik ki megfelelően hivatását. Csak a hit távlatában érthetjük meg tanúságát, amit mint keresztény és mint szerzetesnő tett önfeláldozó, Jézus Krisztusban kiteljesedett szeretetéről – mondta a Szentatya, majd apostoli áldását adta a boldoggá avatásra Rómába érkezett zarándokokra.

VR/Magyar Kurír