„A boldogság titka a Krisztussal való barátság”

Gertrud von Helfta Németország egyetlen olyan női alakja, akit a „nagy” jelzővel is illetnek kiemelkedő kulturális és evangéliumi tevékenysége miatt: élete és írásai egyedülálló módon hatottak a keresztény lelkiségre. Rendkívüli nő volt – mondta bevezető szavaiban Benedek pápa – jó és kegyelmi adottságokkal megáldott, mélyen hívő, alázatos; kivételes kapcsolatban állt Istennel, a szemlélődés és a szükséget szenvedők mindenkori megsegítése által.

1265. január 6-án, Vízkeresztkor született; szüleiről, családjáról nem maradtak fenn adatok. 5 éves korában került a helftai ciszter kolostorba. Kiváló tehetségű tanuló volt, a tudomány elkápráztatta. Fiatalkori tevékenységei közé az olvasás, a zene és a miniatúra-művészet tartozott. Erős akaratú, határozott, lendületes személyiség volt, aki elismerte hibáit, és alázatosan kért megbocsájtást értük.

A források szerint azt kérte elöljáróitól, hogy imádkozzanak megtéréséért, ugyanis felismerte, hogy a tudományok nem bűvölik el többé, élete nem teljes. 1281. január 27-én az Úr megjelent életében. Látomásában egy ifjú vezetésével sikerült legyőznie a lelkét gyötrő fájdalmakat, összetalálkozott azzal, aki a keresztfán megváltott minket vérével, vagyis Jézussal – magyarázta a Szentatya. Élete e pillanattól kezdve új irányt vett: az Úrral való belső kapcsolata egyre fokozódott, főképp a nagy liturgikus ünnepek alkalmával. Megtérése két területen ismerhető fel: tanulmányaiban radikális váltás történt a humanisztikus tudományoktól a teológia irányába; korábban gondtalan életét egyre több imádság és szeretetcselekedet jellemezte. Az Úr belső életre és a lelki élet szeretetére hívta Gertrúdot, aki felismerte, hogy korábban távol állt Istentől, inkább a tudományokat részesítette előnyben a lelki szemlélődéssel szemben – emelte ki tanításában XVI. Benedek.

Nagy Szent Gertrúd Isten kegyelmi adományát apostoli feladatvállalássá formálta: a hitigazság terjesztésének, világos, egyszerű írásba foglalásának szentelte magát, szeretettel és hűen szolgálva ezáltal az egyházat. Írásai a teológia hasznos és kedvelt szövegeivé, továbbá a misztikus irodalom gyöngyszemeivé váltak – fogalmazott a pápa. Isten tudatosította benne, hogy hívása által kegyelmének eszközévé válik. Gertrúd méltatlannak érezte magát e hatalmas isteni ajándék befogadására, de szívesen engedelmeskedett Isten akaratának, és életét neki szentelte, egészen haláláig, amely a források szerint 1301-ben vagy 1302-ben következett be.

Élete nemcsak múltbeli, hanem maradandó példa minden hívő számára; rámutat, hogy a boldog és igaz élet középpontjában a Jézussal való barátság áll. E barátságot a Szentírás, a liturgia, a mélyen megélt hit és a Szűzanyával való kapcsolat által erősíthetjük, ami lehetőséget ad Isten megismerésére s így életünk végső célja, a boldog élet megélésére – fejezte be tanítását XVI. Benedek pápa a szerdai általános kihallgatáson.

Angol nyelvű köszöntésében a Szentatya az ima-világkongresszus résztvevőihez is szólt, akik október 5. és 10. között tartják találkozójukat Rómában. A kongresszuson jelen van Téglásy Imre, a magyar Alfa Életvédő Szövetség elnöke, valamint Csáky-Pallavicini Tamás, a Katolikus Orvosi Társulatok Világszövetsége végrehajtó bizottságának tagja, az ENSZ bécsi hivatalainak megfigyelője.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír