A boldogság virraszt még a földön...

Hazai – 2010. augusztus 15., vasárnap | 6:00

Mégis, tán elgondolni jó, Hogy a boldogság csak bújdosó, De nem szállt el végképp a földrül. Hogy mint a fa, mely törten is kizöldül, Van ember is, Akit ha vessző megver is, Ha nyögve is, ha megteperten, De mindig újra talpra serken,

S bár fojtogassa a Világsalak
És maga bűne, verítéke,
De el nem apad belsején a béke,
Mert mécs aranylik éjjelébe:
A szabadító Akarat,
Amelytől otthon lesz a földi börtön.

Hogy a boldogság virraszt még a földön,
És hogyha virraszt, várhatod,
Akár ma is még feltalálhatod,
És úgy lehet: ha ráakadnál,
Nagyobbá lennél tenmagadnál,
Mert ami meleg, másnak is meleg.

Ezért hadd kérjelek,
Mint jó testvért és édes húgomat:
Vedd testvérszívvel ezt az éneket,
És bocsásd meg a boldogságomat.

(Sík Sándor: Bocsánatkérés - Részlet)