
Szepsi: Pásztor Zoltán püspöki helynök vezetésével koncelebrált szentmisére gyűlt össze az esperesi körzet papsága és hívei sokasága, amelyen a helyi önkormányzat elöljárói és képviselői mellett ünnepélyes külsőségek közepette részt vettek az abaújszántói borrendi és önkormányzati tagok is.
A város hosszú évszázadokon át borút-állomás volt a Tokaji régió és Lengyelország, valamint elágazó-központ a Szepesség, Kassa és Rozsnyó között. Pincéiben érlelődött és nemesedett a szőlőhegyek nedűje. A történelem viharai sok mindent tönkretettek. Elpusztították nemcsak a bor-utakat, de sok más kapcsolatot is.
A XXI. század új lehetőségeket kínál: összekötni azt, amit erőszakkal, fondorlattal vagy hatalommal szétválasztottak. A kapcsolatokat kívánta szilárdítani a mostani találkozó is, amikor határon innen és túlról, magyarok, szlovákok és romák, római és görög katolikusok, reformátusok és más vallásúak egy templomban gyülekeztek, hogy a hit bátorságával kérjék Isten áldását az emberi igyekezetre, és különös felelősséggel imádkozzanak a sokrétű megosztottság megszűnéséért, megszívlelve a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia felhívását, hogy a jövő esztendő legyen a kölcsönös kiengesztelődés és megbékélés éve otthon és határon túl.
A szentmise záró részében Enghy Sándor abaújszántói református lelkipásztor, sárospataki tanár szimbólumokról szóló elmélkedése után következett a borok megáldása, amit a borrend tagjai a templom bejáratban a bérmálkozásra készülők segédletével kiosztottak a jelenlevőknek, akik azzal a szent kéréssel, kívánsággal és koccintással fogyasztottak, hogy „amit az elődök könnyelműségből elrontottak, azt ők, Isten segítségével, Jézus Krisztusban megújítsák és fejlesszék”.
„Az evangelizálás új formáit kell megkeresnünk és megtalálnunk – mondta köszönő beszédében a helyi esperesplébános – hogy korunk embere is megértse Isten üzenetét, a Karácsony titkát: »Az ember olyan lény, aki arra teremtetett, hogy valakiért, valakitől, valakivel – létezzen« (XVI. Benedek).”
GB/MK