Boríték – 2006. január 12.

Hazai – 2006. január 12., csütörtök | 0:07

Egyre kevesebb levelet küldünk, mert az elektronikus úton könnyebb kapcsolatot tartani, mint hagyományos postai úton. Ugyanakkor a boríték nem veszített jelentőségéből. Mindig rejt valamit, valakinek címezve és az avatatlan szemek elől védve.

Fontos, hogy legyenek borítékok. A boríték és a titok rokonságban vannak. Isten a végső titok, de nem megfejthetetlen kóddal, hanem inkább olyan, mint egy borítékba zárt titok. A tértivevény pedig a személyes hitünk. S ezt a levelet külön-külön kapja meg mindenki.

Szívesen belepillantanánk egymáséba, de csak kevéssé tudunk. Nem értjük, ki miért kapott ilyen-olyan talentumot, vagy ilyen-olyan keresztet. A talentumok miatt irigykedni tudunk egymásra, a keresztek miatt, pedig tiltakozni, vagy eszünk csődje miatt sajnálkozni. Egyik magatartás sem erősíti bennünk Isten országát. Hagyjuk a végére, hogy feltáruljon mindenki élet-borítékjának a tartalma, s erőszakkal ne törjük fel a kódot. Mert amíg ezzel vesződünk, a nekünk szóló élet-levelet hagyjuk porosodni.

Sánta János