Búcsú a Remete-kápolnában

A hívek gyalog zarándokoltak, zászlókkal, énekszóval, a cserkészek vezetésével Szekszárd belvárosából, a szőlőhegyen lévő kápolnához. Harangszó fogadta a zarándokokat, majd a szabadtéri oltárnál Mayer Mihály megyéspüspök mutatta be az ünnepi szentmisét. Több százan jöttek el kifejezni hálájukat a Szűzanya közbenjárásáért és kérni további oltalmát, pártfogását híveire.

A csodálatos környezetben magasodó kis kápolna idén ünnepli fennállásának 250. évfordulóját. Erre a jeles ünnepre a hívek segítségével gyönyörűen felújították, új köntösbe öltöztették. Hosszú lépcsősor vezet fel a kaputól a kápolnáig, de újjáépített fokai, hófehéren csillogó oldalfalainak látványa könnyítették a feljutást az idősebbek számára is.

Eszterházy Pál nádor leírásából tudjuk, hogy már a kora-középkorban is kedvelt kegyhely volt, amely a török hódoltság alatt elpusztult. A hely nevét többrétű hagyomány igyekszik magyarázni, melyek egyben közösek, valaha e helyen remete talált magának lakóhelyet.

A török hódoltság után az 1739-es pestisjárvány idején fogadta meg Szekszárd népe, hogy a járvány elmúltával kápolnát alapít a Szent Szűz tiszteletére. 1757-58. évben épült fel Kisboldogasszony tiszteletére a kápolna, melyet hamarosan búcsújáró helyként kezdték el tisztelni még a távolabbi környék lakói is. A gyönyörű természeti környezetben magasodó kis templom egyhajós, sokszögű szentéllyel záródó építmény, ahol a hajó egybe épült a toronnyal. A nyugati oldalon négyzetalaprajzú sekrestye csatlakozik a szentélyhez. A templom gondozását egy-egy ferences barát látta el, aki a templom melletti barátlakásban lakott. Ma már a Szekszárd Belvárosi templom gondozása alatt áll.

Pécsi Egyházmegye/Magyar Kurír