Öreghegyen, Székesfehérvár legmagasabb pontján 1733-ban építettek Donát tiszteletére kápolnát, a szőlőművelő polgárság kérésére.
A Szent Donát-kápolna búcsúnapján, augusztus 5-én, vasárnap az öreghegyi egyházközség nevében Tornyai Gábor plébános köszöntötte a jelenlévőket. Kiemelte: az emberek sokszor kérték Istentől szeretetének jelét, a szentek azonban rájöttek, hogy Isten – ha látják jelét, ha nem – szereti az embert.
Spányi Antal megyéspüspök a kápolna előtti szabad téren mutatott be szentmisét. Homíliájában elmondta: ahogy Isten az ószövetség kis népét naggyá és szabaddá tette, úgy áldja meg az emberek fáradozásait. Évszázadokon keresztül ezen a szőlőhegyen is keményen dolgoztak az emberek; tudták, hogy szükséges. De azt is tudták, hogy az emberi munka Isten áldása nélkül nem teljes. Erre emlékeztet minket ez a kápolna. Az egyházzal közösségben, imádságban kérjük Isten áldását életünkre, szeretteinkre, nemzetünkre. Felelősségünk van azért, amit Isten ránk bízott; ezért hitünk nem magánügy, nem zárt ajtók mögé való, hanem hivatásunk tanúskodni Isten szeretetéről: ez hozzásegíthet másokat is ahhoz, hogy fölismerjék életükben Isten szeretetét. Isten áldását akkor tudjuk fogadni, ha szándéka szerint alakulunk és készekké válunk arra, hogy szavát meghalljuk szívünk mélyén. Az emberek alapvetően nyitottak a jóra; ha mi Istent hitelesen képviseljük, akkor ők is megismerhetik a legfőbb jó forrását, Istent, aki szeret – hangzott el a főpásztor tanításában.
Legyen ez a zarándok közösség múltat, jelent és jövőt egybefogó, életet formáló és életet adó közösség – fogalmazott Spányi Antal püspök.
A Szent Donát-búcsún megemlékeztek Glósz Ervin atyáról, majd az öreghegyi egyházközség agapéra, találkozásra várta a megjelenteket.
Székesfehérvári Egyházmegye/Magyar Kurír