Budapest igazai: Vatikáni diplomaták a vészkorszak idején

Napolitano professzor többek között a vatikáni diplomácia, a hidegháború szakértője, a jezsuiták La Civiltà Cattolica folyóiratának szerkesztője, valamint a Történelemtudományok Pápai Bizottságának küldötte a II. világháború történelmét tanulmányozó Nemzetközi Bizottságban.

A könyv címe – Budapest igazai – Angelo Rotta érsekre, budapesti apostoli nunciusra és munkatársára, a vatikáni diplomáciai szolgálatát éppen hogy megkezdett fiatal Gennaro Verolinóra utal. Mindketten megkapták a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet Népek igaza elismerését.

Matteo Luigi Napolitano felkereste a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségét és hosszú interjúban ismertette könyvét. A beszélgetés első része így hangzott:

Hogyan került kapcsolatba Gennaro Verolino hozzátartozóival?

– Véletlenszerű volt, ahogy ez gyakran előfordul a történészek esetében. Ebben az esetben közvetlenül Rosalba Verolinótól, az érsek unokahúgától megtudtam, hogy létezik a főpásztornak egy magánlevéltára, amely feldolgozásra várt. Ebből az archívumból dokumentumok sorozata került elő, amelyek történetét a nyilvánosság elé kellett tárni.

Ezek a dokumentumok teljesen ismeretlenek Magyarországon?

– Igen, mivel én voltam az első, aki az archívumhoz hozzáfért. Teljesen ismeretlen anyagokat tartalmaz és nemcsak Magyarország történetére vonatkozik, hanem mondhatjuk, hogy nemzetközi jellegű. Az derül ki a feljegyzésekből, hogy Verolino Budapesten Angelo Rotta nuncius fontos és tevékeny munkatársa volt az apostoli nunciatúra életének minden területén. Különösen pedig ami a zsidóknak és a rezsim politikai ellenzékének nyújtott segítséget jelenti. Amikor rezsimről beszélek, természetesen a nyilaskeresztesek hatalomra jutására gondolok, de nem csak arra, hiszen emlékezzünk rá, hogy a magyar faji törvényeket már a nyilasok előtt meghozták. Verolino fontos történelmi pillanatban működik együtt Angelo Rotta érsekkel. Ez egy egyedülálló történelmi pillanat általában véve, nemcsak Magyarország, hanem az egész világ számára: ekkor megy végbe a Soá tragédiája Európában és természetesen Magyarországon is. Elkezdődik a deportálások rendszeres folyamata, amely – ahogy ez a könyvből és Verolino feljegyzéseiből is kiderül – drámai méretű, ha az erőltetett menetekre gondolunk, arra, hogy a zsidókat gyalog terelték a Harmadik Birodalom felé.

Mi történt a deportálások csúcspontját jelentő időszakban?

Az 1944-es ősz természetesen egy drámai pillanat. Szeretném hangsúlyozni, hogy ekkor az apostoli nunciatúra drámai vitát indít a magyar hatóságokkal. Drámai, mert tiltakoznak a nyilaskereszteseknél az ellen a kegyetlenség ellen, amelyet a zsidókkal szemben alkalmaznak pusztán származásuk miatt. Eszünkbe juttatják XII. Piusz pápa 1942-es karácsonyi rádióüzenetét.

Hozzá kell tennünk, hogy amikor a nunciatúrának ezt az álláspontját hivatalosan is közzéteszik, vagyis elhangzik a magyar kormány tagjaival és elsősorban a nyilaskeresztesek vezetőjével létrejött hivatalos találkozókon, akkor Verolino nem hallgat. Rotta érsekkel együtt vesz részt küldöttként a tárgyaláson és nem elégszik meg azzal, mint egy egyszerű nunciatúrai ügyhallgató, hogy feljegyzi azt, amit a nuncius vagy a másik fél mond, hanem szót kér és erőteljes, sőt kemény hangon bírálja a nyilasok zsidóellenes tetteit.

A könyv címe, Budapest igazai, Angelo Rotta nunciusra és Gennaro Verolino nunciatúrai munkatársra utal, de az igazak közé tartozott Raoul Wallenberg és Per Anger is, akik együttműködtek a Szentszékkel.

Természetesen. Könyvem alaptézise, amin lehet vitatkozni, és amit lehet másként megítélni, az az, hogy létezett egy valóságos diplomáciai segélyhálózat. Per Anger és Raoul Wallenberg ennek a hálózatnak integráns részét alkották, hogy ne is szóljunk a svájci Harald Fellerről és a többiekről. Tehát a semleges országok diplomáciai képviseletének valóságos hálózata létezik, amelynek élén az apostoli nunciatúra áll, éppen azért, mert az apostoli nuncius a dékán szerepét tölti be Magyarországon a kormánynál. Ez teljes mértékben kiderül Verolino levéltárából.

Ne felejtsük el, hogy Per Anger svéd diplomata hosszú, saját kezűleg írt levelében tájékoztatja a Jad Vasem intézetet arról a szerepről, amelyet Verolino Rottával együtt betöltött a deportálások idején, arról a segítségről, amelyet a zsidóknak nyújtottak. Beszél arról az együttműködésről is, amely létrejött a semleges országok különböző diplomatái révén. Ne felejtsük el, hogy a nunciatúra feladata volt például, hogy néhány hivatalos nyilatkozattal forduljon a magyar kormányhoz a Budapesten jelen lévő semleges országok diplomatái nevében.

Becslések szerint ezek az igazak hány életet tudtak megmenteni?

Én ebben az esetben mindig a Talmudra hivatkozom. Bizonyos, hogy megpróbálták legalább egy ember életét megmenteni és ebben az esetben százak és százak életét mentették meg. Gondoljunk csak azokra a veszélyekre, amelyeknek kitették magukat és azokra a módokra, ahogyan a mentést végezték. Üres menlevelekkel rendelkeztek, amelyeket az adott helyszínen töltöttek ki. Például az egyik ilyen erőltetett menet idején, semleges országok diplomatái, élükön Verolinóval, megközelítették a menetoszlopot, amelynek tagjait a nyilasok a Harmadik Birodalom felé hajtották. Ott, a helyszínen névre szólóan kitöltötték a menleveleket és felmutatták a nyilasoknak. Volt egy megdöbbentő epizód is, amikor a nyilasok leállítottak egy gyógyszert szállító teherautót. A gyógyszereket a diplomaták a kezelésre szoruló zsidóknak szánták. Mivel ugyanabban a pillanatban a nyilasok egy másik teherautóra zsidókat szállítottak fel, hogy elhurcolják őket, a diplomaták inkább lemondtak a gyógyszerszállítmányról, hogy cserébe megmentsék a deportálás előtt álló zsidók életét. Verolino erről is írt hagyatékában. A Szentszék mintegy 25 épületet bérelt ki, kitűzte a vatikáni zászlót és a feliratot, hogy extra territoriális diplomáciai épületről van szó. Ezek voltak az ún. védett házak. Nem is szólva arról, hogy maga a nunciatúra is természetesen rejtegetett zsidókat az alagsorban.

Az Ön könyvében van egy mondat, ami így hangzik: „Így egy Mindszenty helyett kettő lenne.” Ki mondja ezt és mire utal?

Természetesen a szovjetek, akik arra kényszerítik Rotta érseket, hogy véglegesen hagyja el a felszabadított, és mondhatnánk szovjet csatlóssá vált Budapestet. Az történik, hogy amikor felmerül annak a lehetősége, hogy Rotta érsek visszatérjen Budapestre, ahol Mindszenty bíborost természetesen nem jó szemmel nézik a szovjetek, az oroszok az új magyar kormányzók értésére adják, hogy Rotta érsek visszatérése nem lenne kedvező, mivel egy újabb ellenzője lenne jelen most már nem a nyilasoknak, hanem a kommunizmusnak.

Mondhatjuk tehát, hogy Mindszenty bíboros is az igazak közé tartozott?

Mondhatnánk, természetesen más hangsúllyal, mint amelyet a Jad Vasem alkalmazna. Mindszenty bíboros a személy szabadságának bajnoka volt nem csak a nyilaskeresztesekkel szemben, hanem az új, szovjetbarát hatóságokkal szemben is.

Reméljük, hogy fontos adatokat tartalmazó könyvét lefordítják hamarosan magyarra is. Még egy utolsó üzenet könyvével kapcsolatban, ami különösen időszerű, mivel Magyarországon idén emlékezünk a Holokauszt 70. évfordulójára?

Mindig ezt tartom szem előtt, mint történész és ezt mondom tanítványaimnak is. A Soá egyedülálló az emberiség történelmében. Holokauszt, Soá, népirtás – sajnos a mechanizmusokat újra lehet teremteni, ha az emberiség nem veszi észre, hogy a szabadság nem ingyenes. A szabadságnak ára van, emberi, polgári elkötelezettséget igényel. Ezek a mechanizmusok sajnos jelen voltak a XIX. században még a II. világháborút követő években is, tehát megismétlődhetnek. Mindnyájunk feladata tehát, hogy ébren őrködjünk: ezek a dolgok soha többé ne ismétlődhessenek meg!

A könyv arról is beszámol, hogy Gennaro Verolino érsek budapesti mentőakcióiért megkapta a Per Anger kitüntetést. A svéd diplomatáról, Raoul Wallenberg barátjáról elnevezett díjat 2004-ben alapította a svéd kormány a stockholmi Élő Történelem Fóruma kezdeményezésére azzal a céllal, hogy az Igaz diplomatákat részesítse a kitüntetésben. A díj sajátos célja volt, hogy megismertesse a világgal azokat a humanitárius tetteket, amelyek főszereplői a legnagyobb csendben, hírverés nélkül munkálkodtak életek megmentésén.

A díjat 2004. október elsején a római svéd kulturális intézet könyvtárában adta át személyesen Verolino érseknek Göran Persson, akkori svéd miniszterelnök. Jelen volt Angelo Sodano bíboros, vatikáni államtitkár, aki tolmácsolta II. János Pál pápa üdvözletét; valamint Per Anger özvegye és fia; Andrea Riccardi történész, a Sant’Egidio Közösség alapítója; valamint Kate Wacz és Ádám György holokauszt-túlélők.

Matteo Luigi Napolitano, a könyv írója említést tesz arról is, hogy 2004. május 6-án Kate Waczot a magyar zsidó túlélők képviseletében a stockholmi apostoli nunciatúra ügyvivője, Pintér Gábor prelátus közbenjárására fogadta Rómában Verolino érsek. A kötet felidézi Kate Wacznak a találkozásról szóló megható tanúságtételét.

Verolino érsek 99 éves korában, 2005. november 17-én hunyt el, a Jad Vasem díjat már nem vehette át, mivel az intézet a történelmi dokumentáció, a túlélők személyes tanúságtételének áttanulmányozása után 2007. április 30-án ítélte oda a Világ Igaza elismerést a hősies főpásztornak.

2012. szeptember 25-én, Frank Vajda Ausztráliában élő magyar professzor, holokauszt-túlélő, akinek életét Raoul Wallenberg mentette meg, a Vatikáni Rádiónak adott interjújában beszámolt róla: a Sant’Egidio Közösség és Svédország szentszéki nagykövetsége által előző nap tartott a Bátorság a gonosszal szemben elnevezésű megemlékezésen, amelyet Wallenberg születésének 100. évfordulója alkalmából tartottak, megjelentek Verolino érsek hozzátartozói is és meghatottan vették át a Jad Vasem emlékhely kitüntetését.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír