„Bűnbánat a személyes jócselekedetek jegyében”

Lelkinap hitoktatók és világi lelkipásztori kisegítők részére Székesfehérváron

Hazai – 2006. március 6., hétfő | 17:45

Aki az Egyház nevében a lelkek szolgálatát vállalja napról napra tapasztalja azt a feszültséget, amely saját kicsinysége, gyengesége és hivatásának méltósága között fennáll. Ahhoz, hogy az ember lelkében ne adja fel sem szolgálatát, sem életszentségre való törekvését kell, hogy csendben elvonuljon Jézussal, és újra neki adja át életét.

A fenti gondolatokkal köszöntötte Spányi Antal székesfehérvári püspök az egyházmegye hitoktatóit és lelkipásztori kisegítőt azon a szentmisén, amellyel kezdetét vette a hagyományos nagyböjti lelkinap. Csatlakozva a nemzeti imaévhez mintegy 150-en gyülekeztek a székesegyházban.

Bűnbánatot kell tartanunk – hangsúlyozta a főpásztor a jelenlévő papsággal koncelebrált szentmise homíliájában – de ehhez vállalnunk kell a zaklatott hétköznapok elhagyását, az Istennel töltött csend áldozatát, hogy megtérésünk alapjaiban rendezze újra Istennel, önmagunkkal és egymással való kapcsolatainkat.

XVI. Benedek pápa nagyböjti gondolatait idézve a püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy bűnbánatnak és a szolgálatnak a személyes jócselekedetekben kell megmutatkoznia. Azokban a cselekedetekben, amelyekkel irgalommal fordulunk a bajbajutott emberek felé, és személyes szeretetünkkel hitelesítjük istenszeretetünk komolyságát.

A főpásztor Prohászka Ottokár püspök alakját állította példaképül aki – bár ideológiáktól vezérelt alantas támadások megpróbálják beárnyékolni személyiségét – „mindenkinek mindene” lett. Istenhez fűződő mély szeretetét a minden ember iránt megmutatkozó, önzetlen szolgálatával tanúsította.

A szentmise után a Szent István Művelődési Házban folytatódott a találkozó Fogassy Judit SDSH nővér, az MKPK HB pedagógiai munkatársának előadásaival. Az előadások világosan és rendezetten összefoglalták a katekézis feladatait, helyszíneit, típusait és szintjeit. Ráirányították a figyelmet azokra a pontokra, amelyben a katekéta személyisége és szolgálata megújulhat. A személyes, élményszerű szavak mindenkiben megérlelhették a döntést: „valamit holnaptól új módon, jobban szeretnék végezni.”

A hozzászólások és a püspöki zárszó után a résztvevőknek lehetőségük volt az Egyházmegyei Múzeumban megtekinteni a „Püspök az emberért” címmel nyílt Prohászka-kiállítást. Lelkiekben gazdag, tartalmas volt a találkozó, amely segítséget jelentett abban, hogy a résztvevők közelebb kerüljenek Jézushoz, az egyházmegyékhez és egymáshoz, valamint Prohászka Ottokár püspök személyéhez, aki magyar nemzetünknek ma is apostola és tanítója maradt.

www.szfvar.katolikus.hu/Magyar Kurír