Bűnbocsánat nélkül nem tudunk élni – 2007. október 17.

Hazai – 2007. október 17., szerda | 0:07

Nemrég hallottam, hogy a mai Magyarország lakosságának kb. egyötöde depressziós tünetekkel küzd. Ha ez a kétmillió ember hirtelen meggyónna, nyilván, nem tűnne el a depresszió, de az is biztos, hogy a lelki bajok a le nem rakott lelki terhekkel együtt szaporodnak.

Ma úgy tűnik, hogy nincs erkölcsi rend, de ez nem igaz. Mert attól, hogy egy isteni értéket senki nem követ, még nem szűnik meg az érvényessége. Ez nem népszavazás kérdése. Sőt minél inkább nekünk való értékről van szó, annál kevésbé lehet megkerülni, és annál jobban megszenvedjük hiányát. Ilyen a bűnbánat kérdése is.

Minden bűnnek van felelőse. De ha az okozója tényleg új életet akar kezdeni, ne mondjuk, hogy bűnére nincs bocsánat, mert ezzel felülbíráljuk az isteni rendet. Ma vannak, akik abból élnek, hogy bizonyos bűnökre azt mondják, nincs bocsánat. Más dolog, ha valaki nem akar bűnbánatot tartani, arra Jézus is azt mondja, hogy aki a Szentlélek ellen vét, arra nincs bocsánat. Ez a bűnbánat hiánya. De aki akar szabadulni a bűntől, az tud is. Enélkül pedig nincs normális újrakezdés.

Hogy mire van bocsánat és mire nincs, ezt nincs jogunk eldönteni másokról, mert akkor oda jutunk, hogy magunknak megengedünk olyat, amit másoknak megtiltanánk.

Sánta János