A canterburyi érsek a keresztények egységéről

Justin Welby, Canterbury érseke hangsúlyozta: semmilyen áldozat nem túl nagy az egységért, melyre Krisztus hívott meg minket.

Az interjút a Vatikáni Rádió készítette az érsekkel a Egyházak Világtanácsa 10. gyűlésén, amelyet a dél-koreai Busanban tartanak.

Welby a rádiónak beszélt a kihívásokról és azokról az engedményekről is, melyeket meg kell tennünk a keresztény egység érdekében.

„Minél tovább tartoznak a keresztények különböző egyházakhoz szerte a világon, annál mélyebbre eresztik gyökereiket a saját intézményeikben – nyilatkozta az anglikán érsek. – Lehet, hogy újra kellene gondolnunk, mi is az egyház, és Krisztusért feladnunk néhány olyan dolgot, melyet az identitásunk részének érzünk.”

Welby kiemelte: amikor az egyházak a köztük lévő doktrinális és dogmatikus különbségeken gondolkoznak, azzal a lelkülettel kell tenniük, amely semmi áldozatot nem érez túl nagynak az egységért, melyre Krisztus hívott meg minket.

– Először vesz részt az Egyházak Világtanácsa gyűlésén. Mennyire fontos Ön szerint napjainkban az Egyházak Világtanácsának a szerepe?
– Először veszek részt, tehát főleg tanulni jöttem. Azt hiszem, ami elsőként szíven ütött, az az egyház mérete és arányai, és szerintem épp ez a lényege az Egyházak Világtanácsának, hogy összehozza az egyház minden pontját, melyek között sok komoly nézeteltérés van, de mégis át lehet érezni Krisztus művének a szélességét és mélységét az egész világon, és ez rendkívül nagy hatással van az emberre.
– Az Egyházak Világtanácsát sokszor azért illetik kritikával, mert a különbségeket ünnepli, Ön mégis hatalmas tapsot kapott, amikor arról beszélt, hogy el kell kötelezni magunkat a teljes, látható, szentségi egység mellett.
– Én azt gondolom, az egyház egysége utáni vágyunk a Szentlélektől való, nem mi idézzük elő magunkban. Azt gondolom, ez a Lélek ajándéka, és egyre mélyül és növekszik, de – ahogy Ön is mondja – a világ sokfélesége egyre jobban tükröződik az egyetemes egyházban, és egyre nehezebb legyőzni az akadályokat. Fennáll a veszélye annak, hogy a végén egy pépes levest főzünk, melybe mindent beleturmixoltunk. Másrészt viszont megtanuljuk, hogyan szeressük egymás sokféleségét, miközben ragaszkodunk hozzá, hogy Krisztus áll életünk középpontjában, Őt követjük, az Ő tanítványai vagyunk.
– Nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy a legtöbb nézeteltérés mögött nem doktrínák és dogmák állnak, hanem a hatalom és a presztízs. Hogy érti ezt pontosan?
– Különböző egyházakban és közösségekben élünk szerte a világon, és ez minél tovább megy így, annál inkább belegyökerezünk a saját intézményeinkbe. Néhány egyház már évszázadok óta növeszti a gyökereit, és így egyre nehezebb azt mondani, hogy igen, talán újra kellene gondolnunk, mi is az egyház, és Krisztusért feladnunk néhány olyan dolgot, melyet az identitásunk részének érzünk. Alapvető és rendkívül jelentős különbségek vannak közöttünk a doktrínák és dogmák terén, és ezekkel foglalkoznunk kell, mint azt teszik is anglikánok és katolikusok az ARCIC (Anglikán-Római Katolikus Nemzetközi Bizottság) keretein belül. És lényegbevágó, hogy ezekkel foglalkozzunk. De mindezt azzal a lelkülettel kell tennünk, amely semmi áldozatot nem érez túl nagynak az egységért, melyre Krisztus hívott meg minket.
– Sem Önt, sem Ferenc pápát nem érdekli még távolról sem a hatalom és a presztízs. Lehetséges, hogy ennek köszönhetően a közeli jövőben valamiféle meglepő gyógyulásra vagy kiengesztelődésre kerül sor?
– Isten nagyszerű pápával ajándékozta meg Önöket és valamennyiünket. És ő a meglepetések pápája... Az embereket – köztük engem is – inspirálja és felemeli Ferenc pápa személye. Csodálatos ember. Meglepetések? Igen, szerintem lesz egy-két meglepetés. Reméljük, hogy tudunk majd okozni néhány meglepetést.
– Múltkori látogatása alkalmával bejelentett néhány érdekes közös kezdeményezést, tavasszal pedig ismét a Vatikánba látogat. Megosztana esetleg valamit arról, hogy mire számíthatunk a következő látogatás alkalmával?
–  Nem, szó sem lehet róla!
– Járt most Hongkongban és Japánban is. Miben látja a térség kisebbségi keresztény egyházainak szerepét?
– A keresztények elenyésző számú kisebbséget alkotnak Ázsiában. Az anglikán egyház egyik jellegzetessége, hogy híd-egyház: hidakat épít. Amellett jelen vannak az oktatásban is, Hongkongban például 150 ezer gyermek tanul egyházi iskolában. Japánban az egyház rendkívül elhivatottan foglalkozik a cunami és a fukushimai tragédia áldozatául esett közösségekkel, vagyis egy szegény egyház szolgálja a szegényeket, és örömmel láttam mindezt.
– Úgy gondolja, hogy a mostani gyűlés témája: az igazság és béke, központi szerepet tölt be az Ön hivatásában?
– Én azt remélem, az én hivatásom központi témája az imádság, az elkötelezettségem Krisztus szeretete iránt, és az elhivatottságunk, hogy szeretetben szolgáljuk a szegényeket, ez a három pedig egybefonódik számomra. A gyűlés témája alapvető a hivatásunkban, de nem foglalja magába a keresztény hivatás teljességét.

Vatican Radio/Magyar Kurír
(vn)

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!