Caritas in veritate – az élet védelme

A körlevél 28. pontjában felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdaságilag fejlett országokban igen elterjedt az életellenes „törvény”-„alkotás”, ami befolyásolja az erkölcsi magatartást és gyakorlatot is, hozzájárulva a születésellenes mentalitás kialakulásához, gyakran úgy igyekezve kiterjeszteni ezt más államokra, mintha ez volna a kulturális fejlődés útja. Továbbá: néhány nem kormányzati szervezet szintén aktívan ügyködik az abortusz elterjesztése érdekében, s szorgalmazzák a szegény országokban a sterilizálás gyakorlatának alkalmazását.

A pápa hangsúlyozza, hogy a valódi fejlődés központja az életre való nyitottság. Ha egy társadalom elindul az élet tagadásának vagy elnyomásának irányába, annak az a vége, hogy többé nem találja meg önmagában az ember valódi javának szolgálatához szükséges motivációt és erőt.”
Az enciklika 44. pontjában arról is olvashatunk, hogy az államok arra hivatottak, hogy olyan politikai intézkedéseket eszközöljenek, amelyek elősegítik az egy férfi és egy nő közötti házasság által megalapozott családnak, a társadalom alap- és életsejtjének középpontba kerülését és sérthetetlenségét.

Az Egyháznak a megfogant emberi élet melletti elkötelezettsége, amely egyértelműen megmutatkozik például a II. Vatikáni Zsinat Gaudium et Spes kezdetű konstitúciójában (vö. 27., 51. pont), a hatályos Codex Iuris Canonicinek az abortuszhoz egyházi büntetést kapcsoló, tanúságtevő erejű 1398. kánonjában, s II. János Pál pápa Evangelium vitae kezdetű dokumentumában (vö. 58-63. pontok), nyilvánvaló összefüggésben áll a család védelmével: a család védelme az élet védelme (vö. uo. 92. pont: a család „az élet szentélye”). Az élet védelme az igazság védelme! Ennek tanúsítása, miként az élet, azaz az igazság védelmezése, alázatos és meggyőződéses kifejezésre juttatása, az életben való tanúsítása a mai magyar valóságban sem problémamentes, sőt kifejezetten és súlyosan veszélyes. Manapság az egy férfi és egy nő házasságán alapuló család védelmének szükségességét hangsúlyozó szolgálattevő is kegyetlen támadást szenved. S ha a még meg nem született ember életét is védi, főként, ha a fogantatás pillanatától és feltételek nélkül, s „ráadásul” az egyre „divatosabb” „eutanázia” híveinek körébe sem tartozik …

A legnagyobb botrány azonban az ártatlan emberi élet közvetlen és szándékos kioltása (vö. Mt 25,40; Zsid 12,24), s ennek állami „megengedése” [vö. 64/1991. (XII. 17.) AB hat., 48/1998. (XI. 23.) AB hat., 1992. évi LXXIX. tv.]. Az életellenes „törvény”-„alkotás”-hoz, a születésellenes mentalitás kialakulásához napjainkra „beérett” a házassághoz „hasonló”, azzal „majdnem azonos tartalmú”, azonos nemű „bejegyzett élettársi kapcsolat” szabályozása [vö. 154/2008. (XII. 17.) AB hat., 2009. évi XXIX. tv.]; többek között azért, mert: „Ha egy társadalom elindul az élet tagadásának vagy elnyomásának irányába, annak az a vége, hogy többé nem találja meg önmagában az ember valódi javának szolgálatához szükséges motivációt és erőt.” – a sötétség és a gyávaság útján jár!
Az élet- és családellenes „törvények” nem kötelezőek a lelkiismeretre; sőt azzal a súlyos kötelezettséggel járnak, hogy lelkiismereti alapon kell szembeszegülni velük: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.” (ApCsel 5,29; vö. Kiv 1,17) Az Isten iránti engedelmességből fakad az erő és a bátorság az emberek jogtalan „törvényei”-vel való szembeszállásra (vö. Evangelium vitae 25., 73. pont).

„A választás olykor fájdalmas, és megkövetelheti az embertől, hogy feláldozzon bizonyos állást vagy lemondjon az őt törvényesen megillető előmenetelről.” „A keresztények, mint minden jóakaratú ember, súlyos lelkiismereti kötelezettséggel arra hivatottak, hogy ne működjenek együtt olyan cselekményekben, amelyek – bár a világi törvény engedélyezi – ellenkeznek Isten törvényével. Erkölcsileg ugyanis soha nem szabad tudva és akarva együttműködni a rosszal.” (uo. 74. pont)
Miként XVI. Benedek pápa a legújabb körlevelének befejezésében emlékeztet: „Isten adja nekünk az erőt a küzdelemhez, és a közjó szeretetéből viselt szenvedéshez, mert számunkra ő a Minden, a mi legnagyobb reménységünk.”

Dr. Hámori Antal,
az Életvédő Fórum alelnöke

Magyar Kurír