A Caritas in veritate pápai enciklika tartalmi ismertetése (2)

Második fejezet: Emberi fejlődés a mai időkben (21. – 33. pontok)

Ebben a fejezetben kezdődik el a világválságra történő reflexió megfogalmazása. Benedek pápa szerint VI. Pál elvárásai a fejlődésről nem következtek be. Ahelyett, hogy a gazdasági fejlődés az éhínség, betegségek, írástudatlanság felszámolásához vezetett volna, ahelyett, hogy a nemzetek egyenlő feltételekkel, a szolidaritás, demokrácia, béke, szabadság alapján vennének részt a gazdasági életben, ahelyett, hogy a gazdasági fejlődés igazi tökéletesedést okozna, ami kifejezetten fenntartható, és amiből mindenki nyer, ma egy tisztán technológiai társadalomról beszélhetünk. Ha a profit kizárólagos cél, a közjó, mint végcél megvalósulása nélkül, akkor azt kockáztatjuk, hogy ez a szemlélet szétrombolja a gazdagságot és csupán szegénységet indukál. A mai gazdaságnövekedés hibás működést és drámai problémákat okozott. Ezt illusztrálja a jelen világválság, mely összetett jelenség. Kulturális szinten eklektikus jelenségek és egy fajta egyenlősítés figyelhetők meg, amely elválasztja a kultúrát az emberi természettől, így az ember „kulturális statisztává, manipulálható rabszolgává” (26. pont) válik.

Amire az emberiségnek ma szüksége van, az egy mélységesen átfogó kulturális megújulás, az alapvető értékek újra felfedezése, amire egy jobb jövő építhető. Benedek pápa szerint „újra kell tervezni az utunkat” (21. pont), új szabályokat kell megalkotni magunknak, újra felfedezni alapvető értékeket, újra felfedezni az elköteleződés új formáit. Így a válság lehetőséggé válik a tisztánlátásra, amelyben új vízió alakítható ki a jövőre nézve. A csupán gazdasági - technológiai fejlődés nem elég, egy igaz, integrált fejlődésre van szükség. Védeni kell az embert, aki az alapja, forrása, célja minden társadalmi, gazdasági életnek. Ezért reménykedik a pápa abban, hogy a civil társadalom ereje nőni fog.

Az „élethez való alapvető jog”, „az élet tisztelete és elfogadása” fogalmak hangsúlyosan kerülnek elő ebben a fejezetben, az élelemhez és ivóvízhez való alapvető és megkülönböztetés nélküli jog, az élet védelme (az abortusszal, és eutanáziával kapcsolatban), a születés-ellenes mentalitás témáinak említése kapcsán.

Az enciklika egyik leglényegesebb gondolata, amit a vatikáni kommentárok is kiemeltek, a „vallásszabadsághoz való jog” helyes értelmezése (29. pont), aminek nevében – jogtalanul használva – erőszak, háború, békétlenség keletkezik, viszont ami nélkül az ember éppen lényegét, transzcendens dimenzióját veszítené el. Isten nélkül ugyanis az emberről csak „redukált vízió” (Uo.) lenne megalkotható.

A fejezet következő gondolata is meglepő: a tudás és szeretet kapcsolatáról szól. A tudás ugyanis szeretet nélkül steril. A szeretet gazdag a tudásban, az igazi tudás tele van szeretettel. A tudományos kutatás is akkor nyer értelmet, ha a jóakarat vezérli. Benedek pápa ezen a téren is megvalósította az enciklika fő irányvonalát: a tudás és erkölcs kapcsolatáról sok jóakaratú és vallásos ember beszélt már, de erről a meglepő kapcsolatról – tudás és szeret – még aligha történt említés nyilvánosan.

Ezzel a témával kapcsolatban tesz említést az enciklika az Egyház társadalmi tanításáról is, amely mindig interdiszciplináris szemléletre törekedett: a metafizika, teológia mellett a szaktudományok (társadalom, gazdaság, kultúra) alkalmazása is jelen van a dokumentumokban, az emberiség szolgálatában. VI. Pál úgy látta, hogy a fejlődés zavarának egyik oka a szintézis hiánya a tudományos életben: nem kellő mértékű párbeszéd a tudományterületek – főleg a szaktudományok és a teológia – között, a szegmentáció.


Harmadik fejezet: Testvériség, gazdasági fejlődés és civil társadalom (34. – 42. pontok)

Ez a fejezet a gazdasági szféra aktuális és potenciális helyzetét elemzi, szorosan építve az Egyház eddigi tanítására a gazdaságról.

A pápa az aktuális helyzet leírásából indul ki: fogyasztói, haszonelvű életmódunk nem teszi lehetővé, hogy észrevegyük a nagylelkűség lehetőségét, tetteit. Az ember ajándékozásra és önmaga meghaladására teremtetett, de az eredeti bűn sebzettsége miatt jelen van benne és társadalmi struktúráiban az önzés. Ezért a ma gazdasága autonóm, erkölcsi megfontolásoktól mentes. A reményt és a szeretet és nagylelkűség elvét ugyanakkor az integrált, teljes, tehát adni is tudó ember identitása hordozza magában.

A piac emberek találkozásának színtere és a csere-igazságosság és osztó-igazságosság megvalósulásának helye. A piacgazdaság a társadalmi igazságosságot van hivatva megvalósítani, széleskörű emberi kapcsolatok útján. Ugyanakkor a piac csupán a csereértékek szabályozásával nem tudja ellátni eredeti funkcióját, a társadalmi kohézió létrehozását; vagyis „a szolidaritás és kölcsönös bizalom megléte nélkül a piac nem tudja helyesen betölteni gazdasági szerepét.” (35. pont). A piacnak vannak kompetencia határai, nem támaszkodhat csak teljesen önmagára. A gazdasági tevékenység nem egyenlő a kereskedői logikával, célja a közjó megvalósítása kell, hogy legyen, amiért a politikai közösség is felelős. Ez a cél más, mint a pusztán haszon-felhalmozási cél.
A piac tisztán nem létezik, kulturális meghatározottsága van. Nem (csak) mechanikus eszközökkel irányítható, mint pl. pénzügyek, szabályozók, hanem aktorai az emberek, morális, lelkiismereti, személyes és társadalmi felelősséggel véve részt annak működtetésében. Az emberi kapcsolatok, a szolidaritás, kölcsönösség, a gazdasági tevékenységen belül gyakorolhatók, a gazdasági szféra tehát sem erkölcsileg nem semleges, sem nem embertelen, és így, mivel emberi vonása van, működtetése, irányítása etikusan kell, hogy történjen. Az ingyenesség, az adás tehát értelmet nyer a gazdasági tevékenységen belül is. Ez a szeretet az igazságban (caritas in veritatis) logikája.

II. János Pál Centesimus annus enciklikájából kiindulva Benedek pápa is megerősíti: a gazdasági élet három pillére a piac, az állam és a civil társadalom, mint a kölcsönösség, szolidaritás, és ingyenesség megvalósítói a társadalom számára.

A fejezet foglalkozik az üzleti vállalkozásokkal is. A vállalatok társadalmi felelősségéről így ír: „ha még az etikai megfontolások, amelyek jelenleg részt vesznek a céges világ társadalmi felelősség vitáiban, nem minden tekintetben fogadhatók is el az Egyház társadalmi tanításának szempontjából, mégis növekvő meggyőződéssel állítható, hogy az üzleti vezetés nem fókuszálhat csak a részvényeseinek érdekeire, hanem felelősséget kell vállalniuk más érintettjeikért is, akik hozzájárulnak az üzlet életéhez.” (40. pont). Miután az üzleti vállalkozásban értékek sora vesz részt, az üzleti élethez tehát etikai és gazdasági, technikai megfontolás szükséges. A pápa kiterjeszti ezt a gondolatot a politikai hatalomra is.

A globalizációról így gondolkodik: támogatni kell egy személyre alapozott, közösség-orientált, kulturális fejlődést mutató világszintű integrációt, ami nyitott a transzcendensre. A rosszul vezetett globalizáció válsághoz vezetett. Ki kell javítani az „üzemzavart.” Az emberek és nemzetek közötti kapcsolatok olyan új felosztására, és a gazdagság olyan újraosztására (redisztribúció) van szükség, ami nem fokozza a szegénységet. A globalizációnak teológiai oldala is van: a kapcsolatok irányába kell terelni, a kommunió és a javak megosztása felé. (42. pont).

Baritz Sarolta Laura OP