A Caritas in veritate pápai enciklika tartalmi ismertetése (3)

Negyedik fejezet: Az emberi jogok és kötelességek fejlődése, a környezet (43. – 52. pontok)


Az ember és a természeti környezet viszonyának alakulásával kapcsolatban az enciklika a jogok és kötelességek témáját veszi alapul. „A jogok előfeltételezik a kötelességeket. A kötelességek kölcsönös megosztása hatékonyabban ösztönzi a cselekvést, mint a jogok puszta követelése.” (43. pont)

A népességnövekedés ügyét is erre az alapvetésre vezeti vissza. „Azt gondolni, hogy a népességnövekedés az elsődleges oka az elégtelen fejlődésnek, hibás.” (44. pont) Felelőtlenség ugyanis azt gondolni a szexualitásról, hogy az csupán az élvezet forrása. Védeni kell a családok elsődleges kompetenciáját, integritását és felelősségét az állam beavatkozásával szemben a népesség alakulásába, s bemutatni a házasság szépségét a jövő generációknak.

A fejezet tovább foglalkozik a gazdaság ügyével: „a gazdaságnak szüksége van az etikára, hogy megfelelően működjön. Üzlet és etika, civil gazdaság, kommunió gazdaság – itt gazdálkodó szervezetek példáját mutatja be az enciklika – azt mutatják, hogy a profit eszköz kell legyen ahhoz, hogy a gazdálkodás emberi és társadalmi célokat érjen el, hogy a piac emberibb legyen. Az intézményi forma magas szintű pluralitása vezet olyan piac kialakulásához, amely nemcsak civilizáltabb, hanem versenyképesebb is lesz. (46. pont)

A környezetről és annak az emberhez való viszonyáról konkrétan ír az enciklika. A környezet Isten ajándéka, s az ember sáfárkodni (művelni és őrizni) hivatott azt. A következő generációk érdekeinek figyelembevétele a generációk közti igazságosságot alapozza meg. A természet kifejezi az enciklika alapgondolatát, a „szeretet az igazságban” motívumot: a szövetség az ember és a természet között Isten teremtő szeretetét tükrözi, amely a generációknak való megőrzés igazságában fejeződik ki.

A környezeti krízis konkrétumait illetően az enciklika az energia-problémát említi meg. Ezzel kapcsolatban a megújuló energiaforrások használatát szorgalmazza. A hedonista, túlzó fogyasztói életstílus komoly felülvizsgálatát is ösztönzi, s leszögezi, hogy új életstílusra van szükség, amiben az igazság, szépség, jóság, egység hozza meg a közös növekedést, ezek határozzák meg a fogyasztói választást, a megtakarításokat, a beruházásokat. (49. pont)

Az ember és a környezet összefüggését elemezve az enciklika leszögezi, hogy a szolidaritás és a barátság megsértése sérti a környezetet is, ugyanúgy, ahogy a környezet pusztulása árt az emberi kapcsolatoknak. A környezetvédelem megvalósítása nem elégséges pusztán gazdasági, technikai eszközökkel. A környezettel való bánásmódban meghatározó a táradalom általános morális jellege, az ember önmagáról – ebben születéséről és haláláról is – alkotott képe. (Vö. humánökológia) A környezettel való kötelesség összekapcsolódik az ember önmagával szembeni kötelességével.


Ötödik fejezet: Az emberiség családjának együttműködése (53. – 67. pontok)


Az emberi kapcsolatokat a Szentháromság kapcsolataira vezeti vissza a körlevél, s kívánatosnak a tartja a testvéri együttműködést a hívő és nem hívő emberek között. Az együtt munkálkodás az igazságért, az emberiség családjának békéjéért, kifejeződései lehetnek a szabadságnak és a szeretetnek, ami az igazságban nyilvánul meg. (Vö. Caritas in veritate)

Szó esik ebben a fejezetben is a gazdaságról, nevezetesen a pénzügyekről, amelyeknek meg kell találniuk az etikai alapokat az átláthatóság és a helyes szándék révén, a spekuláció visszaszorítását, a gyengék védelmét az uzsora ellen. A enciklika bátorítja a mikro-hitel konstrukciókat, amelyeket finomítani és a rászorultak számára előnyössé tenni javasol.

A pápai körlevél megjelenésére azonnal reagált a világsajtó. Szinte egységes kommentárként olvashatjuk július 8-án a magyar és külföldi lapokban, hogy „globális kormányzást / világkormányt akar a pápa.” Ebben a fejezetben van szó az „igazi világpolitikai tekintély sürgető szükségességéről” (67. pont), és „globális kormányzásról” mely téma a Pacem in terris (XXIII. János, 1963), a Gaudium et spes (II Vatikáni zsinat, 1965) és a Kompendium (2005) 441. pontjában is megjelenik, mint a globális közjó elősegítésére létrehozandó olyan szervezetek, nemzetközi intézmények összessége, amelyek a szubszidiaritás, szolidaritás, kooperáció, morális rend, emberi jogok, igazságosság védelme és az emberiség családjának létrehozása elv alapján működnek. Ezért javasolja Benedek pápa az ENSZ, és más, létező nemzetközi, gazdasági, pénzügyi szervezetek reformját a fejlődés „szeretet az igazságban” alapú előmozdítására. A béke, leszerelés, élelmiszerbiztonság, környezetvédelem, tehát a közjó globális előmozdítása ugyanis ezekben a kérdésekben nem oldható meg lokális, nemzeti szinten, ezek globális szabályozásához valóban „igazi világpolitikai tekintély” működésére van sürgetően szükség. A szubszidiaritás alapján való működést sokszor, nyomatékosan kihangsúlyozza a pápa.

Baritz Sarolta Laura OP

(Folytatjuk)

Az előző ismertetések Háttér rovatunkban találhatók.