A Caritas in veritate pápai enciklika tartalmi ismertetése (4)

Hatodik fejezet: A nemzetek fejlődése és a technológia(68. – 77. pontok)

Az utolsó fejezet a fejlődés mai, konkrét formájának egyik legkényesebb területét vizsgálja és világítja meg a „szeretet az igazságban” gondolat szempontjából. XVI. Benedek pápa intéssel kezdi a téma tárgyalását: az ember azt hiszi, hogy újjá teremtheti magát a technológia csodájának segítségével és a gazdasági fejlődés révén, „Prométheuszi elbizakodottság” él benne, ahelyett, hogy magába nézne és felfedezné újra a szívébe írt természettörvény alapvető normáit. „Az ész hit nélkül a mindenhatóságába vetett hit illúziójában bukdácsol.” (68. pont)

Az Egyház tanításában a technológia „válasz Isten parancsára, hogy az ember formázza meg és művelje meg a Földet, amit rábízott, és szolgálja a szövetséget az ember és a környezet között, azt a szövetséget, amely Isten teremtő szeretetét kell, hogy tükrözze.” (69. pont) A technológia – a morális felelősség gyümölcse.

A technológia a közjó követelményeinek is meg kell, hogy feleljen, mind a szakmai kompetencia, mind az erkölcsi felelősség, mind a béke megőrzésének szempontjából.

A technológia legfrekventáltabb területe a biotechnológia. Alapvető küzdelem a technológia felsőbbsége és a morális felelősség között a bioetika területén alakult ki: ezen a téren az integrált, egész emberi fejlődés lehetősége radikálisan megkérdőjelezhető. A kérdés az, hogy az ember önmagától, saját munkájától, vagy Istentől függ-e? Az ön-központú technológia-használat irracionálissá válik, megtagadja az értelmet és az értéket. Például az in vitro megtermékenyítés technológiai felsőbbsége az emberi méltóságot tagadja. Az abortusz és eutanázia a „halál kultúráját” erősíti. (75. pont)

Az emberi lélekről szóló redukcionista nézetek, a droghasználat a remény hiányának jelei, az üresség és szenvedés fokozói. Ilyenkor nincs meg az integrált, holisztikus emberi fejlődés, és nem teljesül az egyetemes közjó sem, ha az ember lelki és morális, tehát immateriális jólléte nincs beleszámítva (76. pont). Az integrált emberi fejlődés az, amit a „szeretet az igazságban” hoz létre.

Következtetések (78. – 79. pontok)

Az utolsó két pont inkább ima, mint racionális összefoglaló, de éppen ezzel bizonyítja a pápa, hogy az ész és hit szervesen összetartoznak. Az ima is szemléletesen megmutatja, mi a lényege az egész körlevélnek; úgy, mint a cím, a konklúzió is jelzésként szolgál. A következő gondolatokkal búcsúzik XVI. Benedek pápa.
Isten nélkül nem tudja, merre menjen, nem érti magát az ember. „Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15,5) Isten nélkül az ember nem tud hiteles humanizmust sem kifejleszteni. Az Istenre való nyitottság eredményezi a nyitottságot az embertárs felé is. Isten ad erőt, hogy harcoljunk és szenvedjünk a közjóért, annak szeretetéért, mert Õ a mi Mindenünk, legnagyobb reményünk. A legnehezebb időkben Isten szeretetéhez kell fordulnunk.
Szent Pál évének bezárásával, a Mi Atyánk reményét fejezzük ki az apostol saját szavaival: „Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz. A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást.” (Róm 12,9-10)
Az enciklika központi üzenetének kimondásával zárja az írást XVI. Benedek pápa:
„…a világ, az élet, a halál, a jelenvalók, az eljövendők: minden a tietek. Ti azonban Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig az Istené.” (1Kor 3,22-23)
Máriát, az Egyház anyját, az Igazság székét, a Béke királynőjét kérjük, hogy védjen és segítsen, hogy továbbra is „nagylelkűen a teljes ember és minden ember fejlődése feladatának tudjuk szentelni magunkat.” (79. pont)

Baritz Sarolta Laura OP