Mint mondta: a halállal megváltozik az élet aspektusa, módozata. Olyan, mintha egy út új tapasztalattal folytatódna. Életünk a halál után felmagasztalódik, mivel arra rendeltettünk, hogy belépjünk a feltámadás dicsőségébe.
Szűz Mária rendkívüli példaképünk, mert megelőz minket ebben a tapasztalatban. Mi a halálban felismerhetetlenné válunk a feltámadás napjáig tartó átmeneti szakaszban. Testünk porrá lesz; ebben Máriának nem lehetett része halála után, mivel a Megváltó Édesanyjaként mentes volt az eredeti bűntől. Az a mód, ahogyan Mária a mennybe vétetett, az örökkévalóság sajátja.
Mária mennybevételének ünnepe megerősíti, hogy nem lehet szétválasztani a testet és a lelket az üdvösség felé vezető úton. A halál, a sírban töltött átmeneti szakasz után a dicsőségre vagyunk rendelve, amely felmagasztal bennünket. A Szűzanyának mindebben azonnal része lett halála után. A Mária-jelenések esetében – Fatimában, Lourdes-ban, Guadalupéban a látnokok egyöntetűen azt állították, hogy nem lehet leírni Mária szépségét, mivel annyira más, annyira magasrendű.
Carlo Liberati hozzátette: a test és a lélek, vagyis az egész személy a végső boldogságra lett teremtve. A főpásztor utalt az olyan szomorú, megalázó és degradáló helyzetekre, mint a prostitúció, a rabszolgamunka, a szabadság elveszítése, az önálló gondolkodás és cselekvés lehetőségének hiánya, a korunk divatjainak, szokásainak, mítoszainak való behódolás, a gyönyör mítoszának uralma. Megállapította: ezeknek semmi közük sincs ahhoz, ami az örökkévalóságban vár bennünket.
Mária testének közvetlenül „elszenderülése” után bekövetkezett megdicsőülése azt tanítja, hogy küldetésünk teljesen különbözik a világ eseményeitől. A fiataloknak meg kell érteniük, hogy túl kell jutniuk a mulandó dolgokon, tekintetüket magasabbra kell emelniük, a csillagok fölé. Ugyanakkor lelkiismeretük és szívük csöndjében lehajtott fővel kell keresniük az olyan értékeket, mint a béke, a kiegyensúlyozottság, a türelem, a szilárdság, a belső tisztaság. Ezek az értékek soha nem mennek ki a divatból, mert örök érvényűek és Isten ragyogásához, Mária szépségéhez közelítenek bennünket.
Ahhoz, hogy keresztények legyünk, igent kell tudni mondanunk az Úrnak. Mária az a teremtmény, aki mindig maradéktalanul igent mond Istennek, aki hívja őt. A szentolvasó a tökéletesség egyik eszköze – mondta Liberati érsek.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír