A CCEE plenáris ülésének záróközleménye

(A közlemény és az azt záró nyilatkozat szövegének magyar fordítását a Magyar Kurír munkatársai készítették.)

ELSÕ ALKALOMMAL OROSZ FÖLDÖN

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) elnökeinek plenáris ülése

Szentpétervár, Oroszországi Föderáció, 2006. október 4–8.

Záróközlemény

A 34 európai püspöki konferencia elnökei a történelem során első alkalommal Oroszországban, Szentpéterváron találkoztak 2006. október 4. és 8. között. Ez az esemény néhány évvel ezelőttig elképzelhetetlen lett volna. A CCEE plenáris ülésén részt vettek a Szentszék európai intézményekhez akkreditált képviselői, az Oroszországi Föderáció apostoli nunciusa, a COMECE elnöke és főtitkára, a Kazahsztáni Püspöki Konferencia elnöke. Vendégként jelen volt III. Gregoriosz Laham görög melkita pátriárka, a Moszkvai Ortodox Patriarkátus képviselői, evangélikus püspökök, a szentpétervári polgári hatóságok képviselői. A résztvevőket a város szépsége és gazdag kultúrája fogadta. Nagy öröméről és szeretetéről tanúskodott a helyi katolikus egyház, annak pásztorai és a találkozó helyszínéül szolgáló szeminárium közössége. „Azért jöttünk ide egész Európából, hogy kifejezzük az ebben a nagy országban élő katolikusoknak élő közösségünket és barátságunkat” – mondta a munkálatokat megnyitva Amédée Grab, a CCEE leköszönő elnöke.

XVI. Benedek pápa és II. Alekszij pátriárka üzenete
A püspökökhöz szóló üzenetében XVI. Benedek azt kívánta, hogy a találkozó „bátorítsa azt a tanúságtételt és részvállalást, amelyet a Katolikus Egyház a többi keresztény felekezettel testvéri együttműködésben Európa identitásához és javára kínál, mint a hiteles humanizmus előfutára, s annak az igaz és tartós békének a hírnöke, amelyet egyedül Krisztus adhat.”
II. Alekszij pátriárka a résztvevőkhöz szóló levelében leszögezi: „Õszintén remélem, hogy a CCEE ezen közgyűlése egy újabb állomását jelenti majd az ortodox és a katolikus egyház együttműködése folyamatában a keresztény értékek hirdetésében, amelyekre akkora igény van a modern világban.”

A CCEE új elnökségének megválasztása
A plenáris ülés alatt megválasztották a CCEE új elnökségét a 2006–2011-es időszakra. Elnökké Erdő Péter bíborost, esztergom–budapesti érseket, Magyarország prímását választották, alelnökké pedig Josip Bozanic bíborost, zágrábi érseket és Jean-Pierre Ricard bíborost, Bordeaux érsekét. A közgyűlés kifejezte a leköszönő elnökség iránti mély háláját.

A vallás és az egyház helyzete Oroszországban
Joseph Werth novoszibirszki püspök, az Oroszországi Föderáció Püspöki Konferenciájának elnöke tanúságtételében arról beszélt, hogy a vértanúk vére fémjelezte/kísérte az egyház XX. századi történelmét Oroszországban. „Oroszország és szellemi újjászületésének jövője az egyház helyzetétől és lehetőségeitől függ. Ki kell használnunk ezt az Istentől kapott történelmi pillanatot” – mondta Tadeusz Kondrusiewicz, a Moszkvai Istenszülő Szűz Mária Érsekség metropolita érseke. A mai Oroszországi Föderáció katolikus egyházának első egyházi struktúrái a XIII. századra nyúlnak vissza. Ma Oroszországban mintegy 250 hivatalos katolikus szervezet van jelen, ezek közül 225 a plébánia. Körülbelül 270 pap dolgozik Oroszországban, de mindössze 10%-uk orosz. A katolikusok létszáma 600 000 körül van (egyes felmérések alapján a lakosság 1%-át is kitehetik, ami közel 1 400 000 embert jelent). Szentpéterváron kimagaslóan jók az ökumenikus kapcsolatok.
Vsevolod Chaplin esperes a Moszkvai Patriarkátusból rámutatott, mennyire növekszik Oroszországban az érdeklődés a vallás és a lelkiség iránt a fiatalok körében is. Az üldöztetés idején erős volt az ökumenikus együttműködés. A közelmúltban nehézségek merültek fel, de ez nem szabad, hogy megakassza a párbeszédet. Újjá lehet teremteni a testvéri szellemet, a vitás kérdésekkel agresszív lelkület nélkül is szembe lehet nézni, és elmélyíteni az együttműködést a mindenki számára fontos témákban, mint a keresztény értékek, a család, a fiatalok.

A CCEE szolgálata
A CCEE elnökségének megválasztása alkalmul szolgált a komoly reflexióra a 2006-ban 35. évét betöltő CCEE szolgálatával kapcsolatban. Európa erős átalakulás idejét éli, amely azt követeli meg, hogy szilárdak maradjunk a hitben és figyelmesen hallgassuk, „mit mond a Lélek az egyházaknak”. Érezzük a keresztény hit újra felfedezésének és az evangélium újbóli hirdetésének sürgető szükségét és az azt körülvevő várakozást. Egyre világosabban látjuk szükségét, hogy az európai püspökök egy hangon szóljanak néhány történelmi kihívással szemben, mint a migrációs folyamat, a vallások közti viszony, különösen a muzulmánok felé, a család, az élethez kötődő etikai problematikák. Amédée Grab úgy vélekedett, az Egyház célja és szerepe „nem az, hogy ’megőrizze Európát kereszténynek’, elutasítva a többi vallást, amelyek Európán kívül gyökereznek, hanem hogy segítse Európa keresztényeit, hogy keresztségi hivatásuk szerint éljenek és állhatatosan újra felmutassák testvéreinknek a világban Jézus Krisztus üzenetét”. Az európai politikák növekvő fontossága és hatása az európai püspöki konferenciák életére szükségessé teszi, hogy minden egyes konferencia megfelelő választ adjon nemzeti szinten. Európai szinten a CCEE és a COMECE közötti szorosabb és hatékonyabb együttműködésen dolgozik.
A közgyűlés megújította a CCEE következő bizottságait és megválasztotta ezek új elnökeit: 1. Migránspasztoráció; 2. Médiapasztoráció; 3. Hivatáspasztoráció; 4. Katekézis, iskolák, egyetemek.
A CCEE jövőbeli napirendjén szereplő projektek között szerepel: 1. Valamennyi európai egyetem professzorainak kongresszusa, amelyet 2007. június 21. és 24. között rendeznek Rómában az új humanizmus témájáról; 2. A harmadik európai ökumenikus nagygyűlés, amelyre 2007. szeptember 4–8. kerül sor Nagyszebenben; 3. Európai és afrikai püspökök közötti szeminárium-sorozat a migrációk kérdéséről, amely 2010-ben az evanglizáció és a kultúrák témájáról szóló nagy szimpóziummal zárul.

Európai intézmények és az egyesülési folyamat
Az Európai Uniót megalapító Római Szerződés 50. évfordulója, 2007. március 25-e igen értékes alkalom lesz az európai egyházak számára, hogy elgondolkozzanak az európai egységesülés elindítóit vezérlő értékekről, megerősítsék a polgárok felelősségét és mélyrehatóan megvizsgálják a keresztények szerepét az egységesülési folyamatban. A ComECE egy kongresszus szervezését indította el e témákról, amelyet 2007. március 23–25-én tartanak Rómában. Az EU VII. kutatási keretprogramjával kapcsolatban, amely a humán embrionális őssejtekkel folytatott kutatások elfogadhatatlan finanszírozását is magában foglalja, a püspökök azt kívánják, hogy a lehető leghamarabb végső határt szabjanak a speciális kutatási programok ilyenfajta finanszírozásának. Megfigyelhető, hogy a különböző európai intézmények az utóbbi években egyre intenzívebben avatkoznak be etikai kérdésekbe. Meg kell őrizni a az egyes nemzetek illetékességét etikai téren: a CCEE tagjai hangsúlyozzák a szubszidiaritási elv tiszteletben tartásának fontosságát. A püspöki konferenciáknak az a feladata, hogy egyre inkább felvállalják az európai problematikákat saját országuk javára.

Hivatáspasztoráció Európában és a pap alakja
A hivatások helyzete különböző Európa nyugati és keleti részén. A múltban a nyugat számtalan hivatást és sok misszionáriust adott a világnak, most azonban komoly válságban van. A nyugat-európai fiatalokra egyfelől a szétzilált családi helyzet, az elszigeteltség, a szubjektivizmus, a vezetők hiánya, az érzelmek primátusa, a végleges döntésekről való lemondás, a fájdalom elfogadásának nehézsége nyomja rá bélyegét, másfelől azonban radikális döntéseket, ideálokat, hiteles dolgokat keresnek, személyes szeretetet Jézus iránt. A pap szolgálata és a róla alkotott kép is erősen változóban van: a plébániához kötött és a keresztény életbe „beavatott” emberek szolgálatát végző papból olyan pappá alakul át, aki az első keresztény üzenetet egy olyan közösség számára fogalmazza újra, amelyre a mobilitás a jellemző. Danneels bíboros, mechelen–bruxelles-i érsek a jelenlegi helyzet bemutatása után annak teológiai értelmezést adott: ez a száműzetés és a megtisztulás ideje, amely arra ösztönöz, hogy újra felfedezzük: nem mi építjük Isten országát, hanem minden kegyelem, és minden Istentől jön. Olyan idők ezek, amikor újra vonakodás nélkül hirdetni kell az evangéliumot, kifejezetten hívva a fiatalokat annak követésére. A vitában a püspökök hangsúlyozták, hogy a hivatások születéséhez alapvető az olyan papok és a megszentelt életet választók tanúságtétele, akik komoly lelki életet élnek és képesek közösségben élni. A válság ugyanis mindenekelőtt a hit válsága.

Házasság és család
Egy a CCEE által a püspöki konferenciák körében végzett kutatásból kiderül, hogy a család témája az az emberi valóság, amely az európai püspökök számára az egyik legközpontibb kérdés. Számos kiváló dokumentum és kezdeményezés született e téren. Európában számtalan család tanúságtételét ismerjük, akik következetesen és örömmel élik meg hivatásukat, ám aggodalomra ad okot azon törvényhozások növekvő száma, amelyek azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy felborítják a házasság és a családi élet hagyományos keresztény valóságát. Ricardo Blázquez Perez, a Spanyol Püspöki Konferencia elnöke illusztrálta a válásról és a családreformról 2005 júliusában elfogadott törvény hatását. A törvény lehetővé tette a válást három hónappal az esküvő után („expressz-válás”), s azt is, hogy indoklás nélkül legyen kérvényezhető a válás. Így a házasságot „magánügynek” tekintik. Az eredmény az lett, hogy robbanásszerűen megnőtt a véglegesen felbomló házasságok száma. A házasságot megreformáló törvény bevezetett viszont két újítást: polgári házasságot köthet két azonos nemű személy, és gyermekeket fogadhatnak örökbe, mint ahogy egy férj és feleség. Jelenleg e törvény társadalmi hatása minimális, mivel a homoszexuális párok száma alacsony, de aggodalommal tölt el az az elképzelés, amelyet média terjeszt a homoszexualitás normális voltáról. A kormány az emberi jogok kiterjesztésének ürügyével megváltoztatta a polgári törvénykönyv terminológiáját: a „férj" és „feleség" szavakat a „házastársak”, az „apa” és „anya” szavakat a „szülők” kifejezéssel helyettesítették. Az ehhez kapcsolódó kulturális változás mély antropológiai átalakulást von maga után, ezért nagy komolysággal kell szembenézni vele. Erre a helyzetre a legtartalmasabb válasz a férfi és nő közötti házasság gazdagságának és emberi mélységének újbóli felfedezésében rejlik.

Az ökumenikus út
Stanislav Hocevar bemutatta a harmadik ökumenikus nagygyűlés (AEE3) programját, amelyet a CCEE az Európai Egyházak Konferenciájával (KEK) együttműködve szervez 2007. szeptember 4. és 9. között a romániai Nagyszebenben. Ez az alkalom egyben annak a zarándoklatnak lesz záróeseménye, amely 2006. január 24–27-én kezdődött Rómában, és magában foglalt két találkozót is a Szentatyával. Ezekben a hónapokban egész Európa keresztény közösségei az AEE3 második részének megvalósításában tevékenykedtek, és nemzeti, megyei és helyi szinten szerveztek találkozókat a nagygyűlés témáiban. Eddig 37 nemzeti vagy régiók közötti találkozót értékeltek ki: nagyon fontosnak bizonyultak például a bulgáriai és a vajdasági találkozók tapasztalatai. A nagygyűlés harmadik szakaszában, 2007. február 15. és 18. között, Wittenbergben találkoznak a püspöki konferenciák és az európai egyházak küldöttei, hogy jobban megismerjék a reformációból született közösségek és egyházak hagyományait. A nagy történelmi kihívásokkal szemben a nagyszebeni nagygyűlés kedvező alkalmat ad arra, hogy a közösség és a bizalom erős jelzését mutassa fel Európában. A Konferenciák elnökei személyes ügyüknek tekintik ezt a találkozót, elismeréssel fordulnak mindazok felé, akik készek részt venni a “zarándoklaton” és felszólalnak a pénzügyi támogatás érdekében. További információk a www.eea3.org címen találhatóak.
A püspökök kitértek az európai szekularizáció ellenére is terjedő evangéliumi pünkösdi közösségekre, a protestáns és szabadegyházakra, és arra a kérdésre keresték a választ, vajon katolikus hívők miért csatlakoznak ezekhez az új közösségekhez.

Anders Arborelius, Stockholm püspöke szerint a keresztény életnek négy olyan dimenziója van, amelyet el kell mélyíteni, hogy intenzívebb párbeszéd alakulhasson ki: Jézus Krisztus szeretete és személyes követése; a spirituális valóság és az imával teli élet; a Szentlélek ajándékának és működésének felismerése az egyénben és az egyetemes egyházban; a megtérés és a személyes tanúságtétel. Ha ezeknek a közösségeknek a tagjai felismerik, hogy a katolikusok ugyanezekben a dimenziókban élnek, elhagyják előítéleteiket, és nyitottak lesznek a kapcsolatok kiépítésére. Európa jó műhely lehet az új közösségekkel való párbeszéd kidolgozásához.

Az egyház Európában és a világ helyzete
Növekszik Európa felelősségérzete a többi kontinenssel, és főképp azokkal a népekkel szemben,akiken eluralkodott az erőszak, az éhezés, az igazságtalanság, a szabadság hiánya és az emigrálás kényszere. Európának az egész világ javát kell keresnie, nem pedig arra törekednie, hogy egy „erődítménnyé” váljon. III. Gregoriosz pátriárka és Jean Pierre Ricard bíboros vezette be a libanoni konfliktus után kialakult közel-keleti helyzet és a muzulmán országokkal való kapcsolatok értékelését. Az a tény, hogy a keresztények lassan, de kivétel nélkül elhagyni kényszerülnek e területeket, nagy veszteséget jelent nemcsak az arab társadalom sokszínűségére nézve, hanem az iszlám–keresztény párbeszéd szempontjából is, amely vallási, de egyben kulturális párbeszéd is.

A globális kérdéskörök megbeszélése után az európai püspöki konferenciák elnökei a következő nyilatkozatot fogadták el:

„Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa csatlakozik a szudáni Darfur tartomány népéért szóló segélyfelhívásokhoz. A statisztikák döbbenetesek: a halottak száma legalább 200 000, több millió embert evakuáltak. Az esős évszaknak hamarosan vége, és sokan attól tartanak, hogy a bombázások újra kezdődnek. Ebben a nagyon összetett politikai helyzetben az európai püspökök a szudáni püspöki konferencia tagjaival együtt fejezik ki aggodalmukat a humanitárius katasztrófa áldozataiért. Számos szervezet (köztük politikai és humanitárius szervezetek is) csodálatos nagylelkűséggel nyújtanak segítséget a darfuri tragédia áldozatainak. A püspökök elismeréssel tekintenek tevékenységükre, és arra biztatják az európai katolikusokat, hogy tegyenek meg mindent, hogy támogassák e szervezetek erőfeszítéseit, imával, anyagi segítségnyújtással; valamint tájékoztassák folyamatosan a közvéleményt mindarról, ami ebben a régióban és a világ más háború és erőszak dúlta területein történik.

A püspökök a Srí Lanka-i katolikusoktól érkező hírekkel kapcsolatban is kifejezték aggodalmukat, akiknek életét oly sokszor sebezte meg az erőszak. Nem kevesen, köztük papok is, nyomtalanul eltűntek, és az utóbbi hónapok alatt sok száz embert öltek meg. Néhány püspöki konferencia már különféle módokon segíti Srí Lanka népét, de úgy tűnik, hogy e területeken továbbra is fenyeget a politikai és az etnikai eredetű erőszak.

A Szentatya az október 1-jén, vasárnap, az Úrangyala elimádkozása után újra szólt az iraki nép tragikus sorsáról. Muzulmánok és keresztények évszázadok óta békében éltek, de ezekben a hónapokban a vallási csoportok közötti erőszakos cselekmények megnehezítették a muzulmán közösség életét, és szinte ellehetetlenítették a keresztény közösségét helyzetét. Ezzel egy időben a palesztin területeken kivételesen durva incidensek történtek. Az ott élőknek a belső megosztottság leküzdése jelenti a mindezidáig legnagyobb próbatételt. E nép szenvedései jól ismertek, főképp azon püspökök előtt, akik minden évben zarándokútra indulnak a Szentföldre a keresztény testvérek iránti szolidaritásból. A püspökök elismeréssel szólnak számos közösség szolidaritásáról, amelyek oly nagylelkűen válaszoltak a libanoni nép felszólításaira a nemrégen kirobbant konfliktus nyomán. A CCEE tagjai remélik, hogy a hívek minden tőlük tellő segítséget megadnak. Fontos feladat az is, hogy tájékozódjanak azokról a nem túl távoli országokról is, ahol sokszor megsértik a vallásszabadságot, és mindazokról a területekről, ahol a betegségek és az éhezés Isten számos gyermekének életét derékba töri; s emlékeztessék folyamatosan mind a közvéleményt, mind a hatóságokat e problémára.

A püspökök nyomatékkal kérik, hogy teljes komolysággal fogjanak hozzá újra a Millenniumi Fejlesztési Célok teljesítéséhez, amelyek 2015-re fel kívánják számolni a szegénységet, az éhezést, a gyermekhalálozást és a betegségeket, valamint hogy támogassák a nevelés, az egyenlőség és a környezetvédelem ügyét. A Millenniumi Fejlesztési Célokat a 2000-es Jubileum alkalmából fogalmazták meg, de teljesítését elhanyagolták.”

A CCEE közgyűlése ünnepélyes és megható szentmisével zárult, amelyet a Nevszkij Proszpekten található Szent Katalin-templomban tartottak a helyi katolikus közösség részvételével. A 2007-es CCEE közgyűlést október 4. és 7. között tartják majd, a portugáliai Fatimában.

Szentpétervár, 2006 október 8.

________________________

A CCEE, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa a jelenlegi 34 európai püspöki konferencia elnökeit egyesíti. Elnöke Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek, Magyarország prímása; alelnökei Josip Bozanic bíboros, zágrábi érsek, valamint Jean-Pierre Ricard bíboros, bordeaux-i érsek. A főtitkár Aldo Giordano. A főtitkárság székhelye a svájci Sankt Gallenben található.

Magyar Kurír