Centenáriumi konferencia Veszprémben

Az ünnepi szimpoziont Márfi Gyula érsek nyitotta meg. Bevezetőjében utalt arra, hogy több alkalommal is részt vett és szentmisét celebrált az utóbbi időben olyan, természetben kialakult szent helyeken, ahol nagyon sok ember gyűlt össze mély áhítattal. Ám ebből téves volna arra következtetni – mondta –, mintha az épített templom nem is volna olyan fontos.  Igazából a templomi szakrális térnek a kiáradása figyelhető meg a templomon kívüli szent helyeken is, a látszólag profán környezetben. Sohasem volt híve – hangsúlyozta –, hogy a szakrálist és a profánt élesen elválasszák egymástól vagy szembeállítsák egymással, de arra kell törekedni mindenkor, hogy miközben védjük a szent helyeket a meggyalázástól, a szakrális valóság kiáradhasson a profánra is. A görög-római kor példáit idézte, kiemelve, hogy az ókori olimpiai játékok kezdetben, mielőtt az erkölcsi bomlás megkezdődött volna, még részét képezték az istenek kultuszának, s az ókori színház is szakrális helynek minősült eleinte. A veszprémi székesegyházra utalva a főpásztor elmondta: többször rommá rontották, de a hit mindig újra építette. Művészettörténetileg is jeles érték, de fontosabb, hogy valóban lelki centruma legyen Veszprémnek és a főegyházmegyének.

A konferencián muzeológusok, történészek, régészek, művészettörténészek tartottak előadásokat. A bazilika 1907–12 közötti (barokkból neoromán stílusúvá történt) átépítésének szorgalmazójára, megvalósítójára, Hornig Károly püspökre emlékezett többek között Karlinszky Balázs, az érseki levéltár főlevéltárosa, s az átalakítás, felújítás levéltári forrásait elemezte Varga Tibor László levéltáros. A barokk bazilika az átalakítás előtt már erősen romos állapotban volt, s a főpásztor fontosnak tartotta, hogy Veszprémnek rangjához, jelentőségéhez, történelmi küldetéséhez méltó székesegyháza legyen.

Simon Anna és Fülöp András, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központjának munkatársai a korábbi barokk stílusú bazilika Esterházy Imre püspök által épített értékeiről szóltak, valamint az átépítés szöveges és képi dokumentumairól. Márkusné Vörös Hajnalka, a megyei levéltár igazgatóhelyettese a barokk kori bazilika rendhagyó keresztút-ábrázolásairól, Potzner Ferenc, a Középülettervező Zrt. munkatársa az átalakítás terveiről, Gopcsa Katalin művészettörténész a bazilika színes ólombetétes üvegablakairól, Jámbor Tamás könyvtáros a Szent Mihály plébánia történetéről, Rainer Pál régész az átalakítást nyomon kísérő és dokumentáló Ádám Iván helytörténész-kanonokról, Palágyi Sylvia múzeumigazgató a barokk székesegyház római kori kőfaragványairól tartott elemző előadást.

A konferencia végén Nagy Károly kanonok, a bazilika jelenlegi plébánosa bemutatta azt a reprezentatív centenáriumi kiadványt, amely egy 1912-es kiadvány nyomán szemlélteti a barokk székesegyházat, bemutatja neoromán átépítését, és emléket állít az átépítőknek.

A konferenciához kapcsolódó kiállítás tervrajzokon, korabeli fotókon mutatja be az átalakítás menetét, illetve a megújult neoromán bazilika konszekrálási szertartását.

Toldi Éva/Magyar Kurír