Chiara Lubich üzenete Isten önkénteseinek ünnepére

Kedves önkéntesek!

Szívből üdvözöllek mindnyájatokat, akik hivatásotok születésének 50. évfordulója alkalmából összegyűltetek erre a „történelmi” találkozóra a világ minden részéből. Miért? Azért, hogy életetekkel tegyetek tanúságot arról a hivatásról, amelyre Isten mindnyájatokat meghívott. Már áttekintettétek a történetét, és láttátok, hogy a külső körülményeknek – a magyarországi forradalomnak – és a Szentlélek ihletésének köszönhetően született ez a hivatás. Az elmúlt ötven év alatt sok minden megváltozott Magyarországon, Európában és az egész világon, de az a cél, amit akkor javasoltam, most is időszerű: „jöjjön létre egy olyan sereg, melyhez mindenféle életkorú, bőrszínű és életállapotú emberek tartoznak, akiket a létező legerősebb kötelék köt össze: a kölcsönös szeretet. Szeretet, mely a keresztényeket megingathatatlan isteni egységbe forrasztja az emberi és a rossz támadásaival szemben”. Ez mindig is időszerű marad az olyan társadalmakban, mint a mieink, melyek ugyan zűrzavarosak, de telve vannak vágyakkal és lehetőségekkel.

Látjuk, milyen csodálatos az önkéntes hivatása ebben a sokat kívánó, de fénnyel és reménnyel teli helyzetben; a világ eseményei soha nem fogják eltörölni. Hálásak vagyunk Istennek, hogy ilyen teljes, ilyen szabad és lényegre törő hivatást adott nektek.

Ti mint világiak ott éltek a családi, a munkahelyi és a társadalmi élet mindennapjaiban, a küldetésetek éppen ezért arra szól, hogy – mint a kovász a kenyérben – Isten Országáért dolgozzatok a világban.

Igen, ti éppen azzal váltok szentté, ha a világ dolgaiba merültök. Nagyszerű valóságot hoztok Mária Művének egészébe, hiszen azért dolgoztok, hogy új fénnyel ragyogtassátok be a világot; nemcsak Isten teremtő munkáját folytatjátok, hanem a dolgok megváltását is. Fáradozásotokkal és munkátokkal hozzájárulhattok az „új ég” és „új föld” megvalósulásához. Krisztus ugyanis a világmindenséggel együtt megváltotta az ember alkotásait is, melyek fennmaradnak, ha szeretetből készültek.

Kedves önkéntesek! Szabadon válaszoltatok Isten hívására, és ebben áll hivatásotok „lényege”. Napról napra megújítjátok radikális választásotokat az ág szabályzatában leírt elkötelezettségeitek szerint, Mária Műve lelkületének megfelelően.

Olyan út ez, melyet a bennetek élő egység lelkisége által egyetlen test tagjaiként jártok be. Korunkban ugyanis a Szentlélek nyomatékosan felhívja az embereket, hogy együtt haladjanak a többiekkel, sőt, „egy szív, egy lélek legyenek”. Mert „erről ismerik meg, hogy a tanítványaim vagytok”. Ez volt az ismertetőjegye a legelső, Mária és az apostolok köré összegyűlt jeruzsálemi közösségnek. Erről tettek tanúságot az első keresztények, és ti arra vagytok hivatva, hogy hasonlóképpen cselekedjetek a XXI. században.

A közösségi életszentségnek kellene megjelennie veletek, a tömegek életszentségének, mert a tömeget a világiak alkotják, és ti vezethetitek el őket Istenhez. A világnak ma hiteles emberekre van szüksége, akik az új emberiséget építik a társadalom különböző területein.
Ki valósíthatná meg ezt, ha nem Jézus közöttünk? Egyedül Õ képes a világot megújítani. Jézus ma is vonzza a szíveket, és olyan isteni egységbe kovácsolja őket, melynek Õ a biztosítéka, aki jelen van közöttetek és kapcsolatotokban a Mű egészével.

Ezért fontos, hogy részt vegyetek a nukleó életében, hogy Õ világosítson meg benneteket életetek minden körülményében.

Ha az egység a célunk, s meg akarjuk valósítani, annak ismerjük a titkát: a megfeszített és elhagyott Jézust.

Jézus, aki elhagyottságában „semmivé” lett, és mindenkinek mindene lett, hogy eljusson minden emberhez, nem távoli, elérhetetlen valaki, hanem olyan példakép, akit szerethetünk és követhetünk a hétköznapokban, hogy igazi önkéntesek legyünk, önkéntesei annak a Szeretet-Istennek, aki az elhagyott Jézusban nyilatkoztatta ki magát.

Az elhagyott Jézussal – szeretve Õt minden szenvedésben, megrázkódtatásban, igazságtalanságban – és ugyanakkor a köztetek élő Jézussal be fog tölteni titeket Isten, a Bölcsesség, s vezetésével eligazodtok a világ dolgaiban.

A napokban elhangzó tapasztalatok, minden más beszédnél jobban felragyogtatják annak a szeretetnek a gazdagságát, melyet gyakran hősiesen, olykor csendben élnek meg azok a férfiak és nők, akik láthatóvá teszik a Feltámadott jelenlétét a világban, koruk, fajtájuk és kultúrájuk különbözősége ellenére.

Veletek, és Mária Művének minden tagjával együtt egy új nép növekszik és fejlődik, az egység népe, mely új kulturális paradigmát hordoz magában. Már látható ugyanis, hogy Isten Lelke kiárad minden területen: a művészetben, a gazdaságban, a politikában, a jog területén, a különböző tudományágakban, és át is formál mindent. Ti pedig arra kaptatok meghívást, hogy a karizma kincseiből merítve adjátok ezt a sajátos hozzájárulást, mert hivatásotokban egyaránt megmutatkozik a teljes törekvés Isten felé, és a teremtett dolgok felé.

Mária, az Istennel teljes teremtmény, különösen is a ti példaképeket. Õbenne, aki testével is felvétetett a mennybe, átistenülnek a földi dolgok. Általa, aki az „emberiség virága”, az egész teremtett világ megtisztulva és megváltva tér vissza Istenbe.

Fogadjuk be őt, az Édesanyát „otthonunkba”, hogy vele énekelhessük a mi „Magnificatunkat”.

Bátorság, önkéntesek! Sok fiatal várja tanúságtételeteket, hogy veletek együtt indulhassanak a világba. Törekedjetek tehát, mindazokkal, akik csak követni fognak, hogy megvalósuljon Isten terve az emberiségről: az egyetemes testvériség.

Chiara Lubich