A cigányság szolgálatához hitre és kreativitásra van szükség

A műhely Hofher József jezsuita kezdeményezésére azzal a céllal indult, hogy az Egyházban a cigányokat támogató különféle kezdeményezések egymásra találjanak, bátorítsák egymást. Hofher József az Igen 2009/4-es számában így beszélt a kérdésről: „…csak evangéliumi alapokon látom lehetségesnek a helyzet megoldását. Eleve  rossz és nem keresztényi szemlélet, amikor méricskélek. Amikor táblázatba foglalom, hogy ennyi magyar áldozat van és ennyi cigány, majd ebből következtetéseket vonok le. Ez rossz módszer. Az átütő lépést a keresztény egyházak meg tudják tenni – ha akarják… Közösségekre, holdudvarokra van szükség. Belső elkötelezettség szükséges, minden egyéb technikai kérdés.”

Hónapról hónapra szép számmal gyűlnek össze a különböző karitatív szervezetek, civil mozgalmak, egyházi közösségek, szerzetesközösségek tagjai, szociális munkások, papok, akik keresik az utat, amelyen járva tehetnének valamit a cigányok és nemcigányok együttéléséért.

E. Román Kata a Magyar Katolikus Rádió szerkesztőségvezetője, a kerecsendi egyházközség világi elnöke, ötgyermekes családanya. Hivatásának érzi, hogy falujában konkrét kezdeményezésekkel segítse az együttélés kultúrájának kialakítását. Jó helyre születni kegyelem – vallja édesanyja nyomán. És amikor ez tudatosul az emberben, akkor tudatosul a feladat is: szinte egy tartozás törlesztése, hogy tegyünk azokért, akiknek nehezebb sors jutott.

Lassan, lépésről lépésre haladva, a helyi cigányok életének egyre mélyebb rétegeit érintve társuk lett mindennapi küzdelmeikben. Kezdetben csak pár gyereket vittek el nyaralni, ma már két turnusban 50-60 gyerek táborozik velük, akikkel év közben is folyamatosan foglalkoznak. Küzdelmes úton jutottak el idáig, miközben számos szépnek tűnő, de a hétköznapi valóságban szertefoszló tervet fel kellett adni, az aktuális helyzetekhez, igényekhez kellett alkalmazkodni, és ami a legfontosabb: sok-sok figyelemre és szeretetre volt szükség.

Az ilyen reménytelennek tűnő helyzetekben a cselekvés hatalmas kreativitást igényel. E. Román Kata történetéből éppen ez a kreativitás sugárzott: új és új tervek, amelyek a valóság talaján születnek meg az emberekkel való konkrét tapasztalatok, kapcsolatok nyomán, és amelyek aztán az odaadó emberi szeretet és az imádság, az isteni gondviselésbe vetett bizalom segítségével növekednek egy másik valósággá. Ezek közül a cigány gyermekek közül mára sokan megkeresztelkedtek, elsőáldozók lettek, szombatonként gyerekmiséket tartanak nekik. A szülők is jártak lelkigyakorlaton Mátraverebély-Szentkúton, a ferencesektől rengeteg segítséget, lelki táplálékot kaptak.

Az Egri Főegyházmegyében a Karitász vetőmagosztó programjának munkájuk nyomán Kerecsenden már megvan az eredménye: 230 kertet felszántottak, bevetettek, lassan szedhetik a termést. Bizonyítja ez, hogy az öngondoskodás kialakítására irányuló program hatékony – ugyanakkor azt is, mekkora odaadás és kreativitás szükséges a megvalósításához.

A kapcsolatok jól kialakított hálója csodákra képes: egy helyi vállalkozó felszántotta a kerteket azzal a feltétellel, hogy a cigány családok előbb kitakarítják azokat. Amikor az így összegyűlt szemét elszállítása tűnt megoldatlan kérdésnek, egy korábban megígért köztársasági elnöki keret nyújtott segítséget és adott egyben új munkaalkalmat: szelektív hulladékfeldolgozással szét kell válogatni a rengeteg szemetet. A vetőmagot az Egyház adta. De nemcsak a vetőmagot, hanem a háttérből jövő támogatást: van kihez fordulni, ha baj van. A vállalkozókon, a helyi polgármesteren, az ország minden területéről érkező lelkes önkénteseken kívül számos pap, püspök, ferences szerzetes is a kerecsendi romák támogatói, barátai közé tartozik. Konkrét adományokkal és lelki táplálékkal is mögöttük állnak, hiszen ahogy E. Román  Kata mondta: onnantól lett igazán mély a helyi romákkal való kapcsolata, amikor egy lelkigyakorlat során maguk a cigányok is megértették: mindegyikük egyedülálló érték Isten szemében.

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír