A CO MUNIONE E LIBERAZIONE lelkiségi mozgalom közleménye a háború ellen

2003. február 13-án kiadott közleményében a CL lelkiségi mozgalom magyarországi közössége kifejezi háborúellenességét, leszögezve, hogy tiltakozásuk nem jelent automatikusan Amerika-ellenességet. „Már csak azért sem – fogalmaznak –, mert Amerikában lehet Amerika háborúját ellenezni.”
Nem, mint ahogy nem győzött meg minket az idősebb Bush, ugyanúgy nem győz meg bennünket az ifjabb Bush sem. Nem értjük, miért lenne Szaddám a legrosszabb mindenki között, miért lenne ő a legveszélyesebb, miért ennyire nélkülözhetetlen az ő megbuktatása a terrorizmus elleni harchoz. Sőt a többi rezsimhez képest Szaddám önkényuralma „mérsékeltebbnek” tűnik. Irakban mindenkire érvényes a keresztény egyházakkal szembeni türelem; nem úgy, mint más országokban.
Ellenezzük ezt a háborút; a pápa mellett állunk, aki aránytalannak tartja módszerként és célként egyaránt, és minden megengedett eszközhöz folyamodik az elkerülése érdekében: hogy elkerüljék, hogy a szerencsétlen irakiak az emberi és politikai elnyomáson túl halálos légitámadásoknak legyenek kitéve – mi pedig mindannyian egy fölösleges konfliktus következményeit viseljük.
A pápa mellett állunk nem csupán a háború ellen, hanem a béke építésében. A pápa nem helyezi törvényen kívül Amerikát; nem mondja, hogy a gazdag Nyugat minden gonoszságának fertője; nem kényszeríti és nem is átkozza ki a katolikus katonákat, akik elindultak Irakba; de arra hív mindenkit, hogy csatlakozzanak hozzá az imában. («Csak egy Felsőbb beavatkozás adhatja a kevésbé sötét jövő reményét … arra kérek mindenkit, hogy vegye kezébe a Rózsafüzért és kérje a Szentséges Szűz közbenjárását»; Angelus, 2003 február 9.) A pápa mellett állunk a ránk nehezedő erőszak elleni küzdelem leghatékonyabb módszerének megkeresésében. Ennek a leghatékonyabb módszernek egy nélkülözhetetlen tényezőjét látjuk: a szabadság megőrzését. Meg kell őrizni a hit szabadságát, a megnyilatkozás szabadságát, a jobb jövőért munkálkodás szabadságát; az Egyház és az Állam szabadságát; az intézmények és a demokrácia szabadságát. Amerika ennek egy példája; annyira példája, hogy szinte álomképnek tűnik, főként a legszegényebbek számára. Éppen ezért, ha az amerikai kormány a jelenlegi helyzetben hibát követ is el, magára Amerikára nem mondunk nemet, már csak azért sem, mert Amerikában lehet Amerika háborúját ellenezni. Rengeteg országban még csak nem is álmodnak ekkora szabadságról. Mi Magyarország állampolgárai vagyunk, amely az Egyesült Államok szövetségese, nem égetünk amerikai zászlókat, nem kergetünk ábrándokat egy olyan tökéletes társadalomról, amelyben már szükségtelen jónak lenni. Nem attól nyugodt a lelkiismeretünk, hogy a többség által helyeselt nyilatkozatokat teszünk.
Felelősséget érzünk, keserűséget és aggodalmat a nem oldódó ellentétek miatt; a nemzetközi szervezetek tehetetlensége miatt; azon függőségi viszonyok miatt, amelyek elkerülhetetlen kapcsolatokat hoznak létre államok között. Tudjuk, hogy szabadságunkat arra kell használnunk, hogy fáradsággal, elszántsággal és a választás kultúrájával megváltoztassuk a dolgokat.
Az igazi békemozgalom a nevelés mozgalma, amelyben az egész nép öntudataként fogalmazódik meg a választás: amellett vagyunk, hogy a rossz, ami szörnyű módon jelen van mindannyiunkban – és nem csak egy külső ellenségben (ami attól függően változik, hogy az ember kinek a pártján áll) –, nem győzi le a jót. Tesszük ezt azért, hogy minden ítéletalkotásunk és tettünk a békét, az igazságosságot és a civilizációt szolgálja. MK