Csak az önátadó szeretet győzheti le a rosszat - II János Pál pápa beszéde a diplomatákhoz
Hazai – 2005. január 12., szerda | 11:57
II. János Pál pápa emlékeztetett rá: ez a mai találkozó, amely láthatóvá teszi a nemzetek nagy családját, a karácsonyi időszak örömének jegyében jön létre. Ebben az időszakban az egyház újraéli a velünk lévő Isten, Emmanuel születésének és názáreti családjának misztériumát – kezdte beszédét a szentatya. Az öröm érzését azonban beárnyékolta az a rettenetes természeti katasztrófa, amely december 26-án sújtott le több délkelet-ázsiai országra, érintve Kelet-Afrika partjait is. Ez az esemény rendkívül fájdalmassá tette az elmúlt év végét, egy olyan évét, amelyet más természeti katasztrófák is jellemeztek, mint az Indiai-óceánt és az Antillákat sújtó ciklonok, vagy a sáskahadak pusztítása Északnyugat-Afrika nagy kiterjedésű területein. Egyéb tragédiák is gyászt okoztak 2004-ben, mint a terrorizmus barbár tettei, amelyek vérrel áztatták Irak és más országok földjét. Ezek között volt a madridi tragikus merénylet, a terrorista tömegmészárlás Beszlánban, a darfuri lakosság ellen elkövetett embertelen erőszak, a kegyetlenkedések az afrikai Nagy-Tavak vidékén.
Szívünket aggodalom tölti el és nem szabadulhatnánk meg az ember jövőjére vonatkozó szomorú kételyeinktől, ha a betlehemi jászolból nem érkezne el hozzánk az élet és a remény üzenete. Olyan üzenetről van szó, amely egyidejűleg emberi és isteni: Krisztusban, aki minden ember testvéreként született és aki mellettünk áll, maga Isten szólít fel bennünket arra, hogy soha ne veszítsük el bátorságunkat, hanem győzzük le a nehézségeket, bármilyen nagyok is legyenek azok, juttassunk mindig elsőbbséget az emberiséget összekapcsoló közös kötelékeknek.
A pápa beszédében megállapította: a Szentszék mellé rendelt nagykövetek csaknem a világ minden népét szinte az egész emberiséget képviseli, súlyos problémáikkal, ám ugyanakkor nagy reménységeikkel együtt. A szentatya kiemelte: az egyház, egyetemes természeténél fogva mindig közvetlenül és tevékeny módon részt vesz napjaink embereinek szenvedéseiben és reményeiben. Az egyház egyetlen néptől sem idegen, mert mindenütt, ahol csak egy keresztény is él, bármi történjék is vele, az egész egyház testét érinti. Bárhol, ahol emberek élnek, testvéri kapcsolatot jelentenek az egyház számára. A nagykövetek fontos partnerei az egyháznak, mivel a diplomaták küldetése éppen az, hogy határokon túlmutatva, egyetértést teremtsenek az egyes népek között, tiszteletben tartva mindenki illetékességét, a közjó érdekében cselekedve.
A pápa utalt rá, hogy idei Béke-világnapi üzenetében Pál apostol szavaira hívta fel a katolikus hívek és minden jóakaratú ember figyelmét: „Ne hagyd, hogy győzzön a rossz: te győzd le jóval a rosszat”. Ez a felhívás mély igazságot tartalmaz: erkölcsi és társadalmi téren az önzés és a gyűlölet formájában jelenik meg a rossz. Csak az a szeretet győzheti le a rosszat, amely rendelkezik a nagylelkű önátadás, az önzetlenség pozitív erejével. Ez sajátosan kifejeződik Krisztus születésének misztériumában: azért, hogy megmentse teremtményét, az embert, a bűn önzésétől és a haláltól, amely a bűn gyümölcse, Isten, Krisztusban, az élet teljességében, saját maga lép be szeretettel az emberi történelembe.
Korunk fontos kihívásai: az élet, a kenyér, a béke és a szabadság
A szentatya ezzel a Béke-világnapi üzenettel fordul a diplomáciai testület tagjaihoz: a jóval küzdjék le a rosszat, hiszen ez az üzenet időszerű a nemzetközi kapcsolatokban is, és hozzájárulhat ahhoz, hogy válaszoljunk korunk emberiségének nagy kihívásaira.
Ezek közül az első az élet kihívása. Az élet az első ajándék, amelyet Istentől kapunk. Az egyház az élet Evangéliumát hirdeti, és az államok elsődleges feladata, hogy védelmezzék és előmozdítsák az emberi életet.
Az utóbbi években, az élet kihívására válaszolni egyre sürgetőbbé válik és különösen az élet kezdetét érinti, amikor az ember a leggyengébb és a leginkább védelemre szorul. Egymással ellentétes felfogások ütköznek olyan kérdésekben, mint az abortusz, az orvosi segítséggel történő utódnemzés, az emberi embriók őssejtjeinek tudományos célokra történő felhasználása, a klónozás.
Az értelemre és a tudományra támaszkodva az egyház állásfoglalása egyértelmű: az emberi embrió egyenértékű az ebből az embrióból születendő gyermekkel. Ezért etikai szinten elfogadhatatlan mindaz, ami megsérti integritását és méltóságát. A tudományos kutatás, amely az embriót laboratóriumi tárggyá alacsonyítja le, nem méltó az emberhez. Természetesen a genetika terén bátorítani kell a tudományos kutatást, de mint minden más emberi tevékenység, soha nem hagyhatja figyelmen kívül az erkölcsi imperatívuszokat.
A család az élet termékeny forrása
Ezzel egyidejűleg, az élet elleni kihívás pontosan az élet szentélye, a család területén jelentkezik. A családot ma gyakran fenyegetik társadalmi és kulturális tényezők, amelyek gyengítik stabilitását. Egyes országokban a családot a törvényhozás is fenyegeti természetes felépítésében, amely nem lehet más, mint egy férfi és egy nő házasságon alapuló egysége. A család az élet termékeny forrása, a házastársak egyéni boldogságának, a gyermekek nevelésének és a társadalmi jólétnek pótolhatatlan előfeltétele. Nem lehet megengedni, hogy a családot olyan törvények fenyegessék, amelyeket az emberről alkotott leszűkítő és természetellenes nézet diktál.
A második kihívás a kenyér kihívása – folytatta beszédében a pápa. A Teremtő által csodálatosan termékennyé tett föld elegendő erőforrással rendelkezik ahhoz, hogy minden jelenlegi és jövendő lakóját táplálja. Ennek ellenére, drámai adatok tükrözik a világon jelen lévő éhínséget: százmilliók szenvednek súlyos alultápláltságban, és évente gyermekek milliói halnak éhen.
A nemzetközi szervezetek már régóta azon fáradoznak, hogy kielégítsék a legsürgetőbb szükségleteket. Konkrét akcióterveket dolgoztak ki és terjesztettek elő, például legutóbb 2004. szeptember 20-án, a New Yorkban megrendezett összejövetelen, amelyre a pápa elküldte államtitkárát, Angelo Sodano bíboros, hogy ezzel is jelezze: az egyház rendkívül nagy figyelemmel kíséri az éhségből és szegénységből adódó drámai helyzetet. A közvélemény és a politikai felelősök erkölcsi mozgósítására van szükség, elsősorban a fejlett országokban.
Ezután a béke kihívásához fűzte gondolatait a szentatya. Legmagasabb rendű jóról van szó, amely befolyásolja annyi más, alapvető jó megvalósítását. A béke minden nemzedék álma. Mégis mennyi háború, fegyveres konfliktus van még államok, etnikumok, egy országban élő népek és csoportok között is! A világ minden részén számtalan ártatlan áldozatot követelnek és annyi más rossz forrását jelentik a Közel-Kelet számos országában, Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában, ahol a fegyveres harcok, az erőszak nemcsak felbecsülhetetlen anyagi károkat okoz, hanem gyűlöletet táplál. Ehhez kapcsolódik még a terrorizmus kegyetlen és embertelen jelensége, olyan csapás, amely az előző nemzedékek számára ismeretlen méretekben terjedt el az egész földön.
A pápa utalt rá, hogy elődeihez híven, ő maga is többször nyilvánosan felszólalt a béke érdekében, Béke-világnapi üzeneteivel és főleg a szentszéki diplomácia révén. A pápa felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy bátran és türelemmel járják végig a béke útját. A hatalomvággyal állítsák szembe az értelmet, az ellentétekkel a párbeszédet, a fegyverekkel a kinyújtott kezet: jóval győzzék le a rosszat.
Európa a példa arra, hogy a béke megvalósítható
A szentatya ezután az egyes földrészek helyzetét érintette. Afrikában a súlyos megtorpanások ellenére növekszik az elszántság a konfliktusok leküzdésére, az együttműködés megvalósítására. Erre példa a nairobi konferencia, amely a darfuri helyzet megoldását sürgeti. Közel-Keleten, amelynek földje szent mindazok számára, akik Ábrahám Istenében hisznek, szintén kilátás nyílt arra, hogy politikai megoldást találjanak az ellentétekre a párbeszéd és a tárgyalások útján.
Európát, mint kiváltságos példaképet állíthatjuk a nemzetközi közösség elé, ami a béke megvalósításának lehetőségét jelenti. Olyan nemzetek, amelyek egymás esküdt ellenségei voltak és halált hozó háborúkban álltak szembe egymással, ma az Európai Unióban egyesülnek, amely, még erősebbé vált a Rómában aláírt alkotmányos szerződés révén és készen áll arra, hogy újabb államokkal bővüljön, ha azok elfogadják a csatlakozás feltételeit.
Ahhoz, hogy vérrel áztatott bolygónkon beköszöntsön a valódi és tartós béke, szükség van egy olyan békeerőre, amely nem hátrál meg semmiféle nehézség előtt sem. Ez pedig Isten ajándéka: Krisztus éppen azért jött el a világra, hogy felkínálja az embernek a békét, mint ahogy az angyalok énekelték a betlehemi jászolnál: „Békesség a földön a jóakaratú embereknek”.
Az egyház pontosan tudja: mi az, ami a császáré és mi az, ami az Istené
Végül a szentatya a szabadság kihívására tett utalást a szentszéki diplomatákhoz intézett beszédében, majd így folytatta: „Tudják, hogy számomra ez a téma különösen kedves, éppen népem történelme következtében.” A szabadság mindenekelőtt az egyén joga, amely nélkül az ember nem tudja magát természetének megfelelően megvalósítani. Az emberi szabadsághoz szorosan kapcsolódik a vallásszabadság, amely az ember és az Isten kapcsolatát érinti. Annak ellenére, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kifejezetten biztosítja a vallásszabadságot, számos országban még nem ismerik el eléggé. Az egyház továbbra is hirdeti: a világon mindenütt biztosítani kell hatékony jogi eszközökkel a vallásszabadságot. Nem kell attól tartani, hogy a megfelelően értelmezett vallásszabadság korlátozza a többi szabadságot. A katolikus egyház, kötelességéhez híven, pontosan meg tudja különböztetni, mi az ami a császáré, és mi az, ami Istené. Tevékenyen hozzájárul a társadalom javához, mivel elítéli a hazugságot és az igazságra nevel, elítéli a gyűlöletet és a megvetést és testvériségre szólít fel mindenkit. Mindig és mindenütt a szeretetszolgálatot, a tudományokat, a művészeteket segíti elő. A valódi szabadság mindig arra törekszik, hogy a rosszat jóval győzze le – mondta még a szentatya, majd reményét fejezte ki, hogy a nagykövetek továbbra is a Szentszék oldalán elkötelezetten törekszenek az előbb felsorolt, az egész emberiséget érintő kihívások megválaszolására.