A család az élet és a szeretet szentélye

A Padányi Biró Márton katolikus gimnáziumban megtartott hagyományos eseményen katolikus családok sokasága vett részt az idén is. A gyermekeknek különböző korcsoportokban változatos programokat biztosítottak a szervezők sport-, kézműves és játékos foglalkozásokkal. A szülőknek meghívott előadóként Székely János esztergom-budapesti segédpüspök tartott lelki felkészítőt az ünnepre, illetve az ez évi milánói családkongresszus témájáról (A család – munka és ünnep) elmélkedett. 

Lelkigyakorlatos szentbeszéde elején Székely püspök személyes, emlékeit idézte fel: édesanyjával való meghitt gyermeki kapcsolatát, testvéreivel együtt azt a megtapasztalt biztonságérzetet, amit szülei meg tudtak teremteni a családban. A család hatalmas kincseket hordoz, az élet és a szeretet szentélye – mutatott rá. – Az élet és a szeretet nagyon bensőséges módon összetartozik, már a biológia szintjén is. Abból a cselekedetből, ahogy egy férfi és egy nő az egységét megünnepli, megpecsételi s azt átéli a szeretet ölelésében, ugyanabból a cselekedetből fakad az élet is. Mert Isten azt akarta, hogy minden élet szeretetből fakadjon. Nemcsak a fogantatás pillanatában, hanem később is, egy kisgyermek élete mögött ott legyen a szüleinek a szeretete, szerelme, ez legyen az a bölcső, amiből ő táplálkozik, amiből erőt merít. S megfordítva, a Teremtő azt akarta, hogy a szeretetből élet fakadjon, a szeretet ne záródjon egy páros önzésbe, hanem túlcsorduljon, termékeny legyen, életet adjon.

A családot ezért úgy is hívják, hogy családegyház. Ennek egyik első megfogalmazója Aranyszájú Szent János volt, aki Konstantinápolyban minden nap prédikált és egyik alkalommal a Teremtés Könyvéről beszélve így szólt a hívekhez: Legyenek az otthonaitok templommá és a családjaitok egyházzá! A jelenkorban II. János Pál pápa volt az, aki ezt a fogalmat fölkarolta, fölemelte, s később a Familiaris Consortio enciklikájának is ez lett a vezérfogalma.

Mit jelent a munka és az ünnep a család életében? – tért át a téma aktuális kérdéseire a segédpüspök. Marie Winn Gyerekek gyermekkor nélkül című könyvét idézte, amelyben a szociológusnő arról ír, hogy a mai amerikai gyerekeknek nincs is már gyermekkora, a világ zűrzavarában, a felnőttvilág gondjainak súlya alatt koravén kis felnőttekké válnak, nincs idejük a szertelen boldog gyermekkorra. Kiemelte: egy kisgyerek addig lehet önfeledten gyerek, amíg hinni tud abban, hogy a világ szép, a jó győz, a szülei boldogok. Ezért a szülőknek kötelessége óvni-védeni őt, időt hagyni számára a megerősödéshez. Persze a túlzott védelem sem jó. Nem az élet nehézségeitől – gondok, küzdelmek, betegségek megismerésétől – kell óvni a gyermeket, hanem a világban alattomosan felbukkanó rossztól.

A gyermeknevelés legfontosabb része az élet realitásait megmutatni a gyermeknek. Nagyon fontos a gyermekek számára, hogy lássák szüleiket dolgozni, s megtapasztalják: a munka nemcsak pénzkereset, hanem a szeretet kifejeződése is, s a munka által az ember sajátmagát és a teremtett világot is tökéletesíti. Fontos tanúságtétel továbbá az ünnep, hogy a hit megélése, a szeretet megélése, megünneplése a természetfölötti jelenléte kézzelfogható valóság legyen a családban – zárta gondolatait a segédpüspök. 

A lelkinap szentmisével folytatódott, melyet Szakács Péter, a főegyházmegye családreferense mutatott be, Munkácsi János állandó diakónus és a gyermekek szolgálatával. Prédikációjában az atya egy mai kori mesét elemzett, amelyet ez alkalomra írt a gyermekeknek. Utána körkérdésekkel fordult a gyerekekhez, hogy a meséből leszűrhető tanulságokat – az önzetlenség, az áldozat, a jócselekedetek felajánlása, az ajándékozás örömének felmutatása – levonhassák. 

A lelkinap közös ebéddel, majd a Szent Anna-iskolakápolnában meditációs keresztúttal és áldással folytatódott, végül közös családos játékkal fejeződött be.

Toldi Éva/Magyar Kurír