A család imakönyve

A könyvben találhatunk imaórákat, családi körben végezhető áldásokat, életfelajánlásokat, könyörgéseket és hálaadásokat, melyekkel gyermekek, fiatalok, jegyespárok, édesapák, édesanyák és nagyszülők fordulhatnak Istenhez, minden élethelyzetben és életállapotban. Az élet nagy fordulópontjai mellett – születés, eljegyzés, esküvő, haláleset – a mindennapok történéseihez – utazás, tanulás, étkezés, munka, sportolás, fizikai és lelki fájdalmak, szenvedések – kapcsolódnak ezek az imák, többek között Szent Ágoston, Clairvaux-i Szent Bernát, Sziénai Szent Katalin, Michelangelo Bounoratti, II. Rákóczi Ferenc,  Boldog Henry Newman, Prohászka Ottokár, Boldog XXIII. János, II. János Pál, Boldog Kalkuttai Teréz és ismeretlen, körülöttünk élő személyek imái.

Az imák közös jellemzője a teljes Istenre hagyatkozás vágya, s a feltétlen hit abban, hogy Isten soha nem hagy minket magunkra. Csupán két példa. Az egyéni akarat önkéntes háttérbe szorításáról tanúskodik Blaise Pascal imája:

Mennyei Atyám…
Csak azt az egyet kérem:
Te határozd meg,
mikor legyek egészséges és beteg,
Te határozd meg,
milyen legyen életem sora és halálom.
Legyen minden a Te dicsőségedre!

Alexis Carrel pedig így fohászkodik:

Mit akarsz,
Hová szólítasz?
A sötétségben tapogatódzva
szünet nélkül csak téged kereslek.
Ha vakon is,
igyekszem hívásodat követni
– ó, Uram, csak mutasd
a helyes utat!

A kötet elején részleteket olvashatunk II. János Pál Familiaris consortio (Családi közösség) kezdetű apostoli buzdításából, amelyben a néhai Szentatya az imádság erejére figyelmeztet: „Az imádság nem menekülés, amely elvon a mindennapi feladatoktól, hanem épp ellenkezőleg: lendületet ad, hogy a keresztény család elfogadja és végrehajtsa minden feladatát, amelyeket az emberi társadalom elsődleges és alapvető sejtjeként végre kell hajtania. Éppen ezért az Egyház életében és feladatában való tevékeny részvétel összhangban áll azzal a hűséggel és imádságra való törekvéssel, amely a keresztény családot a termékeny szőlőtőhöz, az Úr Krisztushoz köti. A Krisztussal való eleven közösségből – amelyet a  Szent Liturgia, az önátadás és az imádság táplál – ered a keresztény családnak az a termékenysége, amely az emberiségnek nyújtott szolgálat révén az egész világnak javára van”. (Szent István Társulat, 2011).

Bodnár Dániel/Magyar Kurír