Család: a nehézség nagyobb egységre vezethet

Milyen lépésekben épült ki a családszolgálat?

Évek óta Balla Erikával együtt a különböző lelkigyakorlatok által kapcsolatban vagyunk a térség családjaival, közösségekkel. A lelkigyakorlatokon hármas kapcsolati munka folyik. Az Istennel, embertársaimmal és önmagammal való kapcsolataim jelennek meg. Ezek összefonódnak, tükröződnek egymásban. Azon indulunk el, hogy ki mit hoz, mit enged, mire vágyik. A lényeg az, hogy egymásra kerüljön ez a három kapcsolat. A lelkigyakorlatok során egyre többször fogalmazódott meg a családsegítés igénye. Tavaly májusban indítottuk el Szívben Lélekkel címmel a keresztény szemléletű családsegítő programunkat. Ez tartalmaz családterápiás tanácsadást, egyéni pszichoterápiás konzultációt és segítő beszélgetést, és segítséget nyújt családi feszültségek kezelésében, élethelyzeti nehézségekben, a házasság, a családi élet kríziseiben, tartósan beteg családtag vagy  nehezen kezelhető gyermek esetén. Megbeszélhetők egyéni életvezetési problémák, lehangoltság, szorongásos, hangulati és magatartászavarok. De foglalkozunk a veszteség, a gyász feldolgozásával is.

A nehézségekkel küzdő egyént szólítják meg? Mi a tipikus út, ahogy valaki jelentkezik a beszélgetésre?

A családterápia szemlélete abban hoz újdonságot, hogy a segítséget kérőre egy családi rendszer tagjaként tekintünk, aki ha nehézséget él meg, az megjelenik a családban is – és fordítva. Sokszor az édesanya jelentkezik, , hogy baj van gyerekkel. Vagy az iskolában vannak problémák, vagy otthon nem tudják „kezelni”. Van, hogy egy házaspár szinte tolja maga előtt a gyereket. Gyakori az is, hogy az egyén jelentkezik valamilyen saját problémájával. Csak nagyon kevesen érkeznek azzal, hogy az egész család bajban van. Inkább a család „rámutat” az egyik tagjára, akivel kapcsolatban kéri a segítséget. Ahogy folyik a beszélgetés, egyre inkább az látszódik, hogy a családnak, mint rendszernek vannak nehézségei Egy-egy családtag nem egymagában él, hanem a családi rendszerben, ahol a tagok egymásra hatnak, esetleg játszmák folynak. Érdemes megismerni azt a szemléletet, hogy nem önállóan állok a világban, ha családban élek, akkor különösen nem. Engedhetünk tágabb horizontot arra, hogy milyen hatással vagyok a többiekre, és a többiek milyen hatással vannak rám. Kereshetjük, hogy mivel segítünk egymásnak, hiszen a kapcsolatainkban élünk.

Miért fontos és miben segít, ha a család együtt vesz részt ebben a folyamatban?

Arra törekszünk, és abban nyújtunk segítséget, hogy itt, a Szív Lelkiségi Központban a családok családként (egységként, közösségként) jelenhessenek meg. Kétheti találkozási lehetőséget adunk. Bár az egyén jön a maga nehézségével, de igyekszünk becsalogatnia a többi családtagot is, hogy együtt segíthessük a „rendszert”. Nagyon jó, ha van legalább egy olyan alkalom, amikor az egész család jelen van, a kicsitől a nagyig. Ez a közös együttlét segíthet rálátni hogy hol és hogyan lehet elindulnunk. A család ereje megjelenik, ha mint család vannak jelen. Felelősséget vállalnak egymásért, közösen szeretnének tenni a probléma megoldásáért. Ha eljönnek együtt, már jó jel. Mutatja, hogy a családnak ez a funkciója használható, erősíthető, erre lehet támaszkodni, ez erőforrás.

Megvan a családokban a készség a közös megjelenésre? Min szokott ez megbukni?

Érdekes módon az együttes megjelenésre szóló meghívás önmagában gyógyító folyamatot indít el. A közös egyeztetés, az ezért való megküzdés, a vágy, hogy menjünk együtt, beindítja azt a dinamikát, hogy egy család vagyunk. Bár velem nincs baj, de együtt jövünk el. Ezzel a család lényege máris megjelenik. Természetesen érint minket az a nehézség, hogy négy-öt-hat fős családot sokszor lehetetlen egy időben összetrombitálni. Az is lehetőség, hogy párokban, vagy kisebb csoportokban jöjjenek. Az apa és az anya, vagy az apa és a fia. Általában azok a párosok jelennek meg, ahol a leginkább megjelenik a nehézség.

A keresztény házaspárok mennyire készülnek fel arra, hogy az élet hozhat nehézségeket is?

Ez nagyon változó. Szerencsés esetben részt vesznek jegyespároknak szóló előkészítőn, de ez néha kimerülhet egy-két-három protokolláris alkalomban. A jegyes kurzus több témát ölel fel, és a család funkciói viszonylag kisebb teret kapnak a felkészítésben. Talán segíthet, ha a jegyespár végig gondolhatja, megbeszélheti, hogy mit jelent számára a család, mik a családnak, mint egységnek a funkciói, vajon ki miért él családban, mit nyújt egy család, mit nyújtanak a családtagok egymásnak, melyik életszakaszban várhatóak „normál” krízisek.

Munkájukat keresztény szemléletű családsegítésként írja le. A házasságot szentségként értelmező keresztény tanítás hogyan határozza meg szemléletét?

Minden erőmmel és képzettségemmel, szívem minden vágyával úgy vagyok ott, hogy a házasság megtalálja a maga szerepét, támaszkodni tudjon a házasság szentségére. A szó szerint vett családterápiában ez az erőforrás nem jelenik meg, talán inkább arra törekszik, hogy ha már egy család széthullik, akkor az egyesek a legkisebb sérülés mellett mihamarabb talpra tudjanak állni. Számomra az a legfontosabb, hogy az adott család életében megtaláljam a jót, a lehetőséget: hamu közt a gyémántot. Azért ülök ott, hogy képviseljem a reményt

Azzal a meggyőződéssel mondja ezt, hogy a problémákat, ha megoldani nem is, de velük élni lehet?

Másképpen szemlélni, így mondanám. Merjünk szembe menni azzal az általános felfogással, hogy ami rossz, azt cseréljük le. Amikor a családdal vagyok, akkor képviselhetem azt, hogy amit ők az adott helyzet szorításában belülről rossznak látnak, az nem feltétlenül rossz. Talán bevihetek szemléletváltást a családba, talán segíthetem ennek megszületését már a család összehívásával is. Ha együtt jönnek, máris megjelenik valami jó. Ez gyógyíthat, megindíthatja a bizalmat egymás iránt. Azt élheti meg minden családtag, hogy egymásért vannak ott, mindenki a saját múltjával és jelenével, kintről és bentről hozott nehézségeivel. Ezt tudják megosztani, és egymás javára fordítani. Azt is jó felismerni, hogy egy-egy nehézség a családi élet normális ciklusával együtt járó „szokásos” krízis lehet, aminek átélése akár minőségi javulást is hozhat a család életében.

Hogyan tekintsünk a problémáinkra?

Ahogy a Szentháromság egymásra figyel, és megoszt valamit, ilyen módon élhet a család is.  Megkereshetjük, és megerősíthetjük azt a családtagot, aki leginkább képes rá, és meg is teszi, hogy „megolajozza” a csikorgó fogaskereket. Ki az, aki szeretetével elsimít, vigasztal, bíztat. Ki az, aki által jelen lehet a békesség, a remény és a szeretet. Együtt megkereshetjük, hogy a különbözőségek hogyan egészíthetik ki egymást, hogyan erősíthetik a családot mint egységet. A családtagok küzdenek a terheikkel, és ha ebben egymást segítik, az építi család egységét, megadja a lényegét. Nehézségek nélkül ez az erő nem jelenhetne meg. A nehézség arra is vezethet, hogy nagyobb egységet élhessenek meg. A szenvedés, a fájdalom talán taníthat minket, és segíthet megélni azt az örömöt, hogy egymást hordozzuk.

Érdemes tehát erőltetni?

Igen, én a reményt képviselem ezeken az üléseken. A körülöttünk lévő világ azt tanítja, ha nem megy, akkor ne erőltessük, keressünk mást, valami olyat, ami megy. Itt azzal ismerkedhetünk, hogy a nehézség közös megélése, megharcolása segíthet abban, hogy egy mélyebb szinten éljük meg az egységünket, a szeretetünket.
A terápia abban segít, hogy ne az legyen a középpontban, amit nehézségként előre tolnak. Gyűjtsük össze az erőforrásainkat, a gazdagságunkat, és utána fogjunk bele a munkába. Olyan teret kínálunk itt a Szív Lelkiségi Központban, ahol a családok letehetik az asztalra a gondjaikat, megkereshetik a megfelelő eszközöket, és a hitbe, reménybe, szeretetbe kapaszkodva közösen munkához láthatunk.

Trauttwein Éva/Magyar Kurír